Ragyogunk, sugárzunk, egymás felé mindenképpen. Semmi extra sztori nincs, semmi olvasmányosság, semmi botrány vagy szenzáció. "Csak" betűk a naplóban, dokumentációképpen: boldogság van!
A közelgő házasságkötést nem verjük nagy dobra, de vannak, akiknek el kell mondani. Anyukámtól tartottam, de fontos volt, hogy mielőbb túl legyünk rajta. No, hát túl vagyunk. Nem ájult el a boldogságtól, de nem is akadt ki. Szerintem egyszerűen csak meglepte a hír, amit megértek, hiszen sosem meséltem házassági terveimről, mivel nem is voltak.
Az is megvan már, hogy az öcsém lesz a tanúm. Három ember közt vaciláltam, s nem akartam azonnal dönteni, amikor meg végül felhívtam, hogy felkérjem, szinte letolt, hogy miért kellett két napot várnom ezzel, hiszen úgyis... :) Nagyon aranyos, hogy ennyire szeretett volna ő lenni. Örül a hangja a vonal végén, s ez sokat számít nekem. Így utólag azt mondom, nem is tudnék elképzelni mást.
Alakulnak a részletek. Az ugye mégsem járja, hogy farmerben szaladjunk be. Persze lehetne, de... nincs normális farmerem. Haha. Alkalmi cuccaim meg nadrágosak. Kénytelen leszek venni egy új ruhát (jaj, de szörnyű lesz (: ), ahhoz meg cipőt, mert magassarkú dukál, olyanom meg csak fekete van... kellett ez nekem? Kellett, persze, jó lesz, jó lesz, csak kell egy ruha, szép, és nem félmillás, csak olyan papíraláírós. Addig még van esély némi barnulásra, a szem alatti karikák eltűntetésére, s fodrászhoz is mostanában kell elmenni, mert 2-3 hetesen a legjobb a hajam... úgy tűnik, akárhogy is, én már csak nő vagyok. Bizonyos dolgokat le nem vetkőzhetek.
