Igaz, órákkal később kellőképpen ellensúlyozta, hogy nyitáskor egyedül sétáltam be a Pull and Bearbe. Olyan feeling volt, mintha csak odaadták volna a kulcsot, aztán majd tegyem vissza a lábtörlő alá. Az eladók még érezhetően aludtak, én meg pattogtam a nagy térben ide-oda. A Pull and Bear - mostmár mondhatom, mert többszörösen bizonyított - szívembe lopta magát, főleg azért, mert 2008-ban végre eljutottunk oda, hogy Dris is tud Budapesten ruhát venni. Úgy értem, van szín és méret is, szinte mindenből. Csodaszámba megy. Tartsák meg jó szokásukat! Ha esetleg szembejönne valakinek az utcán, az a valaki meg lehetne győződve róla, hogy Dris tetőtől talpig P&B-t visel. (Kivéve, amikor nem.)
Én kevesebb sikerrel járok mostanában, de már tudom, hol szúrtam el; elbíztam magam. Úgy gondoltam, néhány melltartó vásárlása nem foghat ki rajtam. Hát kifogott. B-ig gyártják, ami nekem szimpatikus. Ez önmagában nem is lenne baj, csak hát ez a B nem az a B, ugyanis kevesebb fér bele, mint amennyi kilóg belőle. Kilóg bizony, alaposan, a szélrózsa minden irányában. 6 mellű nő meg nem szeretnék lenni, köszi.
Amúgy nem tudom, miért csinálom, hogy újabban úgymond nőiesebb cuccokat vásárolok (ruhát, cipőt), nem keveset, aztán mégis minden reggel a megszokott, kényelmes nadrágjaimat, pólóimat és "sportos" cipőimet kapom magamra. Aztán sírok, hogy nincs egy hordható rongyom sem. Valahogy egyik napot sem érzem alkalmasnak, hogy elkezdjem a magas sarkakon járás tanulásának bonyolult és hosszadalmas folyamatát, s aznap ügyelnem kelljen minden mozdulatomra. Gondoltam, gyakorlok itthon, úgyhogy most "otthonka" + pezsgőszínű tűsarkú... biztos csodálatos látvány, ahogy a csúszós parkettán kifutósat játszom.

(Nefrit, köszönöm a tippet, kaptam nyelves pólót. Utolsó darab volt. Igaz, XS-es, de belepaszírozom magam, ha beledöglöm is. (: )