Seal-lel kapcsolatban mindig is úgy éreztem, sokkal ismertebbé vagy inkább elismertebbé vált volna, ha nem lenne fekete, mert zenei tehetsége és a show business-ben szükséges tulajdonságai alapján simán ott a helye a legnagyobb világsztárok közt. Nem kis stadionokat, hanem hatalmasakat kellene megtöltenie még a világnak ezen a felén is, ahol mi élünk.
Szoktam mondogatni, ha nem lenne fekete (vagy inkább a világ nem úgy állna hozzájuk, ahogy), simán George Michael méretű sztár lenne, de aztán elgondolkodtam, GM is elismertebb lenne, ha nem lenne meleg... na, ebbe inkább nem bonyolódom bele.
Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nekem mégiscsak sok hasonlóság van a két énekes között, nagyjából ugyanazt váltja ki mindkettő belőlem, ugyanazon tulajdonságaik miatt kedvelem őket, pedig mégcsak nem is egy zenei műfajban munkálkodnak. Viszont mindketten azt a letisztult, finom eleganciát képviselik, mind a zenéjükben, mind külsőségekben, amit annyira szeretek. (Már csak a poén kedvéért jegyzem meg, hogy Sealnek és GM-nek is van Amazing című száma, valamint mindketten elénekelték a számos feldolgozást megélt Killer-t. Ez utóbbi is jelzi, tényleg két hasonló kaliberű és muzikalitású emberről van szó.)
Azt is észrevettem, hogy ahogy vénülök, egyre kevésbé ragadnak meg az egy-két nyári előadók, mégha figyelemreméltót alkotnak is, sokkal biztonságosabb talaj számomra egy évtizedek óta tartósan minőséget nyújtó zenekar vagy énekes. Ebbe a körbe tartozik Seal is, aki ugyan nem szenved ki magából évente egy új lemezt, hogy mindig a köztudatban maradjon, de ha egyszer megjelenik tőle valami, az kifogástalan.
Ilyen benyomásokkal indultam neki a tegnap esti koncertnek. S hogy milyenek értek ott, azt a fesztblogon írtam le.


Köszönet a fotókért Aretuskának.