Vége a hétnek, hulla fáradtan ülünk a tévé előtt. Dris éhes. Dris egyre éhesebb. Nincs energiánk elmenni bevásárolni. Javaslom, legyen az a munkamegosztás, hogy én kitalálom, mit lehet készíteni gyorsan és egyszerűen az itthon levő alapanyagokból, ő meg megcsinálja. Oké, benne van.
Tejbegríz. Tej, búzadara, cukor, margarin. Tetejére a múltkori palacsintázásból maradt kakaópor. Odaáll, követi az instrukcióimat, kész, megeszi.

Most ott ül az ágy szélén, felhúzott lábakkal, elkámpicsorodva. Egy világ omlott össze benne azzal, hogy megtudta, hogyan készül gyerekkora kedvence. (Azóta nem evett ilyet és nem is gondolkodott rajta.)
Hiába, a felnőtté válás irdatlan nagy pofonokkal jár.