Keith Haring rajzai így ömlesztve kicsit soknak bizonyultak. Egyes képek könnyen, mások nehezebben értelmezhetőek, pedig az utcai graffitiknek természetes közegükben kb. 20 másodpercük van kifejteni hatásukat. Vagy lehet, hogy pont ez volt a baj, túl sokáig néztük őket, túl sokat gondolkodtunk rajtuk, szerettük volna jól megszakérteni őket.
A neten fellelhető, színes rajzok egy picit jobban tetszenek. Nem a színek miatt (annyira azért nem vagyok liba), hanem azok a sorozatok valahogy közelebb állnak hozzám, értelmezhetőbbek, mint ez a sok pornográf, vagy éppen kis figurákkal telezsúfolt rajz. A tizedik után még oké, de a 25.-nél már epilepsziás roham kerülgetett. Persze egyáltalán nem azt akarom kihozni ebből, hogy kár volt elmenni, sőt. Informálódtam(tunk), tanultam(tunk), élményt szereztem(tünk), elmerengtem(tünk) az élet dolgain... és megismertem egy számomra új, érdekes és szimpatikus művészt is, egy emelettel lejjebb, Braco Dimitrijevic személyében.