Végre valahára elkezdtem az otthoni gyakorlatokat, amikről már hónapok óta azt füllentem a gyógytornásznak, hogy csinálom ám, rendesen, kisebb kihagyásokkal, de ugye rohanós a mai világ, nem jut ideje az embernek mindenre. Most jutott. Azóta alig bírok megmozdulni. Tuti, hogy nem a program rossz, hanem én szúrtam el valamit. Először egy napig iszonyú izomlázam volt, pedig ez csak gyógytorna, finom, apró mozdulatok, semmi több. Mára pedig becsípődött a vállam, és fáj, mint... mint. Mint nem tudom, mi.
Egyébként nagyon vicces kis lufifejű pálcikaemberekkel van illusztrálva a füzetecske, amiből a gyakorlatokat lesnem kell, egyszer talán be is szkennelek párat, mert igazán mókás, ahogy fejkörzést végeznek, lábat nyújtanak vagy hátat domborítanak. Ha rossz a kedvem, mindig azt nézegetem.
Viszont még a tűzijáték előtti, csendes, szinte üres utcás budapesti félnapban felfedeztük, mennyi szuper kis (és nagy) park van a leendő lakásunk közelében. Jó lesz ott nekünk, csak győzzük kivárni az átadást.