Hulla fáradtságomban csak annyit vagyok képes leírni, hogy:
- Két napja legóhajam van. Fröccsöntött, szigorú, vonalzó mentén egyenesre vágott frufrus. Egyelőre szeretem.
- Megvolt az új lakás műszaki átadása. Nagyon örülünk, egyre nagyobb szerelem az a kégli, mindig napos és szépen burkolták. Kezdem elhinni, hogy a miénk lesz, így már tervezgetni is lehet.
- Túlestünk az éves céges bulin, amin elhangzott a Petróleumlámpa, a Csókkirály és az Azok a boldog, szép napok. Nehogy hiányérzetünk legyen. (Ez a buli egyébként megérne egy pozitív posztot is, mert a vendéglátás szokatlanul jó volt.)
- A (jelenlegi) társasház rendkívüli közgyűlése üvöltözésből össznépi munkába csapott át, majd lomisokkal összemosolygásba és kosárból sörözésbe/ásványvizezésbe torkollt. Jó buli volt, de egyszer bőven elég. Segített, hogy kevésbé bánjam, itt kell hagynom ezt a házat 8 év után.
- Jártam több száz leszbikus között, és megint sokat tanultam. Magamról nem kevésbé, mint róluk.
Mindegyik esemény megérne egy-egy tartalmasabb bejegyzést, de fogalmam sincs, hogy amikor végre lesz időm és energiám, akkor fel tudom-e még eleveníteni a hangulatukat. Ez az írás átka: amikor nagyon zajlik az élet, nincs idő papírra vagy monitorra vetni.
