Gusztustalanul kezdődik ez a hét, a szokásosnál korábban keléssel, esővel, szürkeséggel és nagy hideggel. Pulcsira még kabát is - de rég volt ilyen! Aztán indulás, a reggeli csúcsban utazás (, ami szintén nagyon ritkán fordul elő), egészen a bankig, mert még mindig van kitölteni- és aláírnivaló. Úgy képzelem, hogy a hátsó épületükben egy külön irattárat tartanak fenn a mi dokumentumainknak.
Ráadásul a rossz idő és a rossz energiák rombolják az önbizalmam is. Valahol olvastam, hogy egyes emberek nárcisztikus pillanatokat élnek meg, nem is ritkán. Imádják nézegetni a nevüket az újságban, a könyvborítón, gyakran visszanézik a családi archívumban őrzött videót, amikor 5 percig szerepeltek a tévében, és ilyenkor mindig nagyon büszkék és elégedettek magukkal. Nálam ez pont fordítva van. A szereplés előtt vegyesek az érzelmeim, izgalmas és megtisztelő, hogy ott lehetek, de egyben aggódnivalót is ad, hogy fogom majd elszúrni az egészet. Aztán utólag elemzem fejben, millió hibát keresek és persze találok. Pedig akár szerethetném is magam. Elteszek ugyan mindent az archívdobozba, de nem nézegetem, borzasztó kritikusan szemlélem, s sosem tudom átélni igazán a büszkeséget.
A cikkírással is ez van, örülök, ha megtalál egy lehetőség, készülök, dolgozom egy csomót, aztán elégedetlen vagyok. Ettől persze ideges leszek, próbálok görcsösen megfelelni a saját elvárásaimnak, de olyankor már tudom, hogy egyetlen mondat sem fog jobban megíródni, csak rontani tudok rajta. Feszülten legalábbis.
S mivel témájában ide kapcsolódik (csak nem látszik rajta), hadd mondjam el, hogy a hétvége legemlékezetesebb pillanata, amikor egy lány elkezdett egy "mindenki ilyen meg olyan" típusú mondatot, aztán pár szó után korrigálta magát, mert nincs olyan, hogy mindenki, nincsenek közös szokások és tulajdonságok. Én akkor egy percre boldog lettem, ilyen társaságot keresek magamnak. Ahol nem hangzik el, hogy a húslevest mindenki szereti, a pálinkát mindenki megissza, mindenki dug, ha nincs is állandó partnere, minden nő férjhez akar menni, stb. Nincs olyan, hogy mindenki. Mindenki megszületik, és mindenki meghal, a kettő között pedig mindenki igyekszik lélegezni. Meg ami bemegy felül, az előbb-utóbb kijön alul. Más egyetemleges egyezőséget még nem fedeztem fel.
Jó sok minden került ebbe a bejegyzésbe, pedig csak indulás előtt ültem le pötyögni egy keveset. Az is lehet, hogy rajtam kívül kevesen értenek belőle akár egy kukkot is.
