Bringám most épp nincs (az előző már nincs nálam, az új még nem készült el), de az első "kritikus" hangokat meghallva leszaladtam az utcára. A Moszkva téren már lépni nem lehetett a bringásoktól. Így, a végére belecsöppenve is átéreztem a Critical Mass hangulatát.
Átalakul minden, és milyen hamar. Érdekes, hogy tud viszonylag gyorsreagálású is lenni ez az ország (ez az ország, ez az ország - sic!). Nem a kerékpárutak minőségére, sokkal inkább a bringások számára gondolok. Öt éve még nem mertem volna tenni rá 100 forintot sem, hogy lesz egy ilyen népes tábor, egy békés, politikai tagozódástól viszonylag mentes, kényelmét praktikumra (vagy másfajta kényelemre) cserélő társadalmi csoport. Divattá vált bringázni, de még nem alakult ki a juszt is ellenzők tábora. Nem a megrögzött autósokra gondolok, hanem az anti-fashion klubra, amit minden divathatás kitermel magának. Akik azért nem csatlakoznak, vagy azért válnak ki, mert nem akarnak semmilyen tömeg tagjává válni. Ilyet a kerékpározás körül nem tapasztalok, vagy csak nem látok bele a kultúrájába eléggé. Ami pedig a szexszimbólumokat illeti, szép lassan átveszik a nagyautós félistenek helyét a futárzsákos, feltűrt nadrágszáros, vékonyabb testalkatú srácok (hogy a tündéri biciklis lányokról már ne is beszéljünk). Nem is kérdés, nekem ez a trend nagyon tetszik.
Hazafelé menet kicsit sajnáltam, hogy egy hónap múlva már nem lesz ilyen, hogy csak úgy leugrok megnézni az emelést. Vagy akármit. Igaz, nem a pusztára költözünk, nem megközelíthetetlen távolságba a belvárostól, de sok szempontból szerettem, hogy 1 percre van az élet. Sok szempontból meg nem.