Aranyosak a kollegáim, behordtak a szobámba egy csomó papírdobozt. Nem kértem, nem is említettem, hogy szükségem lenne rá, mégis mindenki, aki arra járt, adott egyet. Most csupa doboz a lakás, fura érzés, nem tudtam még hozzákezdeni, hogy belepakoljam a cuccainkat. Akárhányszor a költözésre gondolok, a sírás fojtogat. Nagyon örülök az új lakásnak, de a szívem szakad meg, hogy elmegyünk innen.
Közben hirdetést fogalmazok, körtelefont intézek, egyeztetek, önmegvalósítok, és leginkább azon gondolkodom, mikor lesz megint blogom, úgy igazán.