Mostanában jött divatba (mifelénk legalábbis), hogy ha valaki belép a rendelő várójába, megkérdezi az ott ücsörgőktől, ki az utolsó. Ma, ahogy én is ott ücsörögtem a doki ajtaja előtt - azon a baromi hideg fémpadon, hogy majd' befagyott a fenekem - , és jöttek utánam sorban a kérdezgetők, rájöttem, én sosem csinálom ezt. Belépek, köszönök, körbenézek a várakozókon, leülök. És ha azok közül az emberek közül már az utolsó is bement a rendelőbe, kint pedig mindenki utánam érkezett, na akkor következem én.
Esküszöm, volt nálam könyv, szép vastag, és még érdekes is, mégis azon agyaltam, vajon jelent-e ez valamit, s ha igen, hogyan értékelné egy pszichológus.
A) Ejnye, maga még ennyi kapcsolatot sem akar teremteni az emberekkel.
B) Rendben van, legalább nem kérdez feleslegesen.
Szerintem agyamra ment a The Sopranos.