A családi rosszindulat-csatornán már szerveződik az idei karácsonyi balhé. Persze "meglepetésbuli" lesz ez is, de azért gondoskodtak róla, hogy egy-két szó eljusson hozzám is és előre hangulatba tudjak jönni. Én már pár hete felvetettem, hogy hagyjuk a csudába, és azzal a néhány emberrel, akikkel szeretnénk, jöjjünk össze valahol máshol. Nem mozdult rá senki, szerintük egy évben egyszer ki fogom bírni. De mióta szól a Karácsony a kibírásról? Nem tudom, miért kellene bármit is kibírni. Azért, hogy ne kelljen őszintének lenni és kofliktusokat felvállalni? Mert így könnyebb? Oké, hogy a szeretet ünnepe ne legyen feszültségekkel teli, de ezt talán év közben kellene elrendezni, és nem ilyenkor képmutatni, mert a hazugság és megjátszás aztán végképp nem fér össze a szeretettel.
Nem jó érzés olyan vendégségbe hivatalosnak lenni, ahol tudom, eleve balhé vár. Ha nem megyek el, akkor azért, ha elmegyek, akkor meg azért.
A kis és a nagy családunkban is súlyos problémák vannak, ez senkinek sem újdonság, de a megoldást nem találjuk, az energiája pedig mindenkinek rég elfogyott már.