Na most! Most tört rám a karácsony. Nézegetem, mit kellene enni, milyen sütit sütnék, ha nem jutna eszembe egy óra nyálcsorgatás után, hogy még nincs is sütőnk. Kicsit bosszant, hogy a legnagyobb hipermarketben sem kapok meg mindent, amire szükségem lenne, pedig igazán nem nagy extrákat szeretnék. Legszívesebben persze aludnék egész nap, de még munka van, és ezer beszereznivaló. Meg az örök kérdések: Megy-e a csomagolópapírhoz valamelyik otthoni szalag, vagy vegyek még más színűt is? Elég lesz-e XY-nak ennyi ajándék, és egyáltalán örülni fog-e annak a kis jópofaságnak, vagy félreteszi egy pillanat alatt, ahogy tavaly is? Milyen színű terítőt vegyek, ami menni fog a majd egyszer valamilyen színűvé váló nappalihoz? Hol kapok egyszerű, csicsamentes bronz színű díszeket a fára? És így tovább.
De az igazi gond az volt, hogy mit kérjek ajándékba. Ezzel mindig megfognak.
"Egyébként" nyolc.
