Kicsit tovább tartott a karácsonyrittyentés, mint gondoltam, de oda se neki. Már a tegnapi nap nagy felfedezésével is elégedett vagyok, ami annyi, hogy egy teljesen üres (értsd: szekrénytelen) lakásban is bármit el lehet rejteni a szemek elől. Egy csomó, eddig kupacokban ide-oda tologatott, kategorizálhatatlan cuccot nyelt el a föld, vagy a nem is tudom, mi. Egyszercsak lett nappalink a semmiből, és hirtelen otthonosságérzet is.
Jó most, nagyon jó. Rég nem voltunk így együtt, meghittségben.

Még nem is mondtam: Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!