Minden hódolatom a modern koré, de amíg az emberek nem érzik, mit nem kellene, addig visszasírom a régi Karácsonyokat. Azokat a képeslaposokat, amikor kiválasztottuk a számunkra szépet és kifejezőt, vagy készítettünk egyedit, sorba álltunk a postán, bélyeg, pecsét... A nagyobb cégeken kívül senkinek nem jutott eszébe százasával küldeni, csak azoknak írtunk, akiknek tényleg szerettünk volna. December 23-ára a lap bekerült a címzett postaládájába, aki elolvasta, feltűzte a falra, hűtőre, nekitámasztotta a gyümölcsös kosárnak az ünnepi asztalon, vagy kidobta a szemetesbe - ízlés szerint -, és tudta, hogy gondoltak rá. De a Szenteste tényleg szent volt. Nem jöttek kör-sms-ek száz éve nem látott ismerősöktől, és nem sértődött meg senki, ha nem azzal töltöttük az ünnepet, hogy visszapötyögjünk a mobilunkon.