- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Torokgombóc

2009. január 16. - Antibaby

A majdnem sírás, az ugye sírás, csak elfojtva?
Nagyon nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Piszkosul tudom ~~szégyellni~~ utálni magam korábbi önmagam miatt. És ez sok heget felsért.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr206823507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1396 2009.01.18. 11:07:00

Igen, sírás. És én sem értek egyet ezzel az idő-minden-sebet-begyógyít szöveggel, szerintem vannak dolgok, amik örökké bírnak fájni.

Válasz erre

2582 2009.01.18. 19:08:55

Most eszembe jutott az a régi bölcsesség, hogy ha valami eltörik, össze lehet ugyan ragasztani a darabkáit, de a repedések örökre megmaradnak. Szerintem ez a szívvel sincs másként.

Válasz erre

bluemoon 2009.01.18. 19:23:58

De ha az a valami nem úgy történik meg, ahogy megtörtént, te most nem ugyanaz az ember vagy, mint akivé lettél... Korábbi önmagunkat utálni meg nem szabad. Legyél csak jóba azzal az évekkel ezelőtti lánnyal, és bocsásd meg neki a gyengeségét, hibáját. Szeretni (magunkat is) csak feltétel nélkül szabad. (könnyű azt szeretni aki megérdemli:)

Válasz erre

2582 2009.01.18. 19:37:56

Bluemoon, alapvetően egyetértek, de van, amiben szeretnék inkább nem ilyen ember lenni, hanem olyan, amilyen a repedések előtt voltam. Érted? (És azt a képességemet is épp akkor vesztettem el, hogy tudjam azt szeretni, aki nem érdemli meg. (: De messzire mutató eszmefuttatás lenne ebbe belekezdeni.)

Válasz erre