Az Út a vadonba csodálatos film. A látványa, a hangulata, a zenéje... Az első filmkockától az utolsóig bizsergető érzés. Többször megnézendő kategória, s egyszer még a citromos-vaníliás biojoghurttal is ki kell próbálnom.
Rémlik valami arról, hogy Sean Penn (aki a film rendezője, forgatókönyvírója és producere) is hasonló ideológiát képvisel, mint a filmbeli Chris. Ha jól tudom, egy lakókocsiban él vagy élt, távol a civilizációtól, így saját tapasztalatai segíthették az érzés átadásában. Elég jól sikerült neki, rég volt rám film ilyen hatással. Mert akárhogy is kötődöm a városi léthez, az Út a vadonba, pontosabban Christopher McCandless gondolatvilága elég közel áll hozzám. Valószínűleg ezért nem bírtam abbahagyni a zokogást a film után vagy tíz percig.