Fájó szívvel, de ki kellett törölnöm a readeremből egy nagyon régóta olvasott és egy éve még kedvencemnek mondott blogot. Egy ideje feszült a húr, aztán egy nagy csalódást okozó post és a napról napra hozzá adódó kommentek színvonala el is szakította.
A legfájóbb viszont az, hogy rá kellett jönnöm, jó pár témát kerülök már, egy ideje nem konfrontálódom, nem írom meg itt sem a véleményem és másnál sem szólok hozzá bizonyos kényes témákhoz, pláne, ha tudom, millióan kapnák le a fejem azonnal. Márpedig a hallgatás cinkosság, és gyáva dolog.
Elkullogok a tükör irányába, de lehet, hogy nem sikerül majd belenéznem. Bár azzal még védhetem magam, hogy a lényeg, mit érzek és gondolok belül, hogyan viselkedem embertársaimmal és mire tanítom majd a gyerekemet.