Az elmúlt 2 évben elfelejtettem szabadságon lenni. Mármint voltam, csak elfelejtettem, hogyan tudok élni vele. Most is 5. napja vagyok itthon, mert már annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam elvonszolni magam az irodáig, és hiába 5. nap, még csak az ügyintézés, a betegápolás, a mosás, a teregetés, a pakolás, a leckeírás és a hobbimeló váltogatták egymást. Az egyetlen, amit pihenésnek lehet nevezni, hogy addig alszom, amíg jól esik.
El kellene menni a világ végére, de arra még hónapig nincs időnk.