Csak búbánatos bejegyzést tudnék írni, mivel búbánatos vagyok én is, és ezen most kivételesen semmilyen csellel, korábban bevált trükkel nem tudok segíteni. (Még a ruhavásárlás sem jött be, szóval tényleg súlyos a helyzet.) Nem értem, hogy lett, honnan jött, mert nem olyan rég még azt írtam, így jó minden, ahogy van és micsoda kiegyensúlyozott vagyok. Mostanában meg...
Azért az ígéretes kezdet, hogy miközben nem tudjuk, merre van az előre, és akar segíteni, csak nem tud, azért hazafelé lépdelve együtt énekeltük:
"Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol és én hozzád tartozom.
Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink."
Legalább ebben egyetértünk.
És abban is, hogy biciklizni csudajó, főleg utána, amikor kellemes fáradtság uralkodik el az emberen.
