Nincs szerencsém a filmekkel mostanában. Vagy tényleg túl magasan lenne nálam a léc? Nem hiszem. Szerintem teljesen reális "elvárásaim" vannak, úgy mint: ne legyen gagyi, túl szentimentális, túl kiszámítható, céltalanul vontatott és ne nézzen hülyének.
Legfrissebb filmélményem, az Elcserélt életek sajnos egyiknek sem felel meg. Gagyi, szentimentális, kiszámítható, céltalanul vontatott és hülyének néz. Pedig erről is ódákat zengtek, millió díjra jelölték, aztán egy jó nagy semmi. Én meg verem a fejem a falba, hogy nem hittem a megérzéseimnek, pedig már az első jelenetből sejteni lehetett, hogy ilyen lesz.
Dühítő tud lenni, hogy mostanában minden filmre rámondják: igaz történet. Pedig legfeljebb az alapja az. Kb. a fele elcsépelt hollywoodi sablonparádé, utolsó pillanatban leállított elektrosokkal és hasonlókkal. A másik fele esetleg tényleg megtörtént. Esetleg.
Aztán ott van Angelina Jolie, akivel én alapból nem szimpatizálok. Oké, hogy itt meggyötört, sorsüldözött anyát alakít, úgyhogy nem kell szépségkirálynőnek lennie, de még megvolt a gyerek, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a csont és bőr testét azzal a minden bájt nélkülöző, merev és kifejezéstelen arcával. Aztán mégis bírtam, 140 perc, te jó ég! Nem tartom őt rossz színésznőnek, de itt nem kedveztek neki a körülmények.
Csalódott vagyok. Képet sincs kedvem kitenni, annyira nemszeretem film.
