Ma reggel megérkezett családunkba az első bébi, legalábbis 27 éve, az anyukája születése óta az első. Olyan régóta nem történt mifelénk ilyesmi. (Nem tudtunk 30 évesen babával fotózkodni az iwiwre.) Azt hiszem, mindenki azt várta, hogy majd én nyitom a sort, de máshogy alakult. Én pedig ettől a nem enyém kisbabától is majd' kiugrom a bőrömből örömömben.
Közben máshol véget ért egy nagy szerelem. Az ifjak jobbra-balra el. Szomorúak, de jobb lesz így nekik. Ismét a régi tapasztalatom igazolódott be: a nagyon fellángolós, mindent elsöprős szerelmeknek két év az általános szavatosságuk. Aztán a rózsaszín köd szertefoszlik, és nem marad sok utána, nem tudnak mit kezdeni már egymással. Szívből sajnálom, olyan jó volt nézni őket, amíg lángoltak.
