Ehhez muszáj hozzászólnom, mert érintve érzem magam. Valamikor május elején engem felvett a Google autó, a Bartók Béla út és a Bertalan Lajos utca sarkán, +/- 30 méter, sétálva. Hülye látvány lehettem, mert megtorpantam, és szájtátva bámultam a kamerákkal telepakolt autó után, amíg csak el nem tűnt a messzeségben. S mindenki elhiheti, irtó lassan haladt.
Egyáltalán nem okozott lelki törést, hogy valószínűleg rögzítettek a kamerák, pláne, hogy úgy tudom, minimum az arcot kikockázzák, tehát max. ruha és alkat alapján lennék felismerhető, de mire ebből a projektből lenne valami (2 év? 3?), tuti, hogy senki nem fog rám így, ebben a formában emlékezni. Ha mégis, az sem tragédia. Inkább izgatottan vártam, milyen lesz majd a Street View-n "szerepelni", mint hogy kiakadtam volna. Pedig egy többszáz fős cégnél azon kevesek közé tartoztam, akiknek nem tetszett, hogy be akarták kamerázni a folyosókat és bizonyos helyiségekbe ujjlenyomat-azonosítás után lehetett volna belépni, nem vagyok a térfigyelő kamerák nagy barátja sem, és valószínűleg "extrém feministának" is számítok. Ezt a Street View-s szereplést mégsem éreztem durvának, s igazat adok Will-nek abban, hogy vannak itt durvább dolgok is. Ettől viszont még lehet adatvédelmi szempontból aggályos.
Jobban belegondolva ijesztő, hogy a Google lassan mindent tud rólunk, belát a kertbe, ahol toplessben napozunk, ismeri a privát beszélgetéseink tartalmát, a politikai orientáltságunkat, és jóformán mindent. Az összes infó egy kézben. S míg a közösségi oldalakra bugyis fotókat feltöltő tinik - és nem tinik - esetében a hangsúly az "önként"-en van (talán nem belőlük kellene kiindulni, ha azon gondolkodunk, zavaró-e az embereknek, hogy Big Brother világában élnek), addig arról nem mi döntünk (max. közvetetten, hiszen egyáltalán nem muszáj internetet használni), hogy a Google figyelje-e az e-mail-jeinket, és bekerüljünk-e a Street View kameráinak látókörébe.