Amikor élménybeszámolót tartok a blogban, szóljon az egy kulturális eseményről, egy jó kajáldáról vagy egy utazásról, mindig akad pár olvasó, akinek megjön a kedve hozzá és ír nekem, hogy el fog menni, meg fogja nézni. Most kimondottan ezzel a kedvcsináló szándékkal kezdek neki az írásnak: ajánlom ezt az utat (tájat) mindenkinek, aki inkább vágyik csendre, nyugalomra és a természet közelségére, mint a Balaton- vagy tengerparti nyüzsgésre, hering-feelingre, és aki szívesebben sétál, bringázik vagy (szükség esetén) autózik egy kicsit (nagyot), minthogy a strandon feküdjön. De elsősorban azoknak, akik olyan helyre vágynak, ahol akár fél napig sem találkoznak emberrel.
Hosszú bejegyzés következik, rengeteg képpel.
Amikor élménybeszámolót tartok a blogban, szóljon az egy kulturális eseményről, egy jó kajáldáról vagy egy utazásról, mindig akad pár olvasó, akinek megjön a kedve hozzá és ír nekem, hogy el fog menni, meg fogja nézni. Most kimondottan ezzel a kedvcsináló szándékkal kezdek neki az írásnak: ajánlom ezt az utat (tájat) mindenkinek, aki inkább vágyik csendre, nyugalomra és a természet közelségére, mint a Balaton- vagy tengerparti nyüzsgésre, hering-feelingre, és aki szívesebben sétál, bringázik vagy (szükség esetén) autózik egy kicsit (nagyot), minthogy a strandon feküdjön. De elsősorban azoknak, akik olyan helyre vágynak, ahol akár fél napig sem találkoznak emberrel.
Hosszú bejegyzés következik, rengeteg képpel.
Úgy tudnám a legpontosabban leírni, hogy egy felnagyított vasútmodell-terepasztalon jártunk, ahol a díszletek élethűsége kedvéért időnként egy-egy ember is felbukkant, de "életet" csak akkor találtunk, ha nagyon kerestük. Komolyan, mintha makettházak közt jártunk volna, minden olyan szép, új és gondozott, a fűszálak fésűvel beigazítva, de hogy ki csinálta, azt nem tudom, mert alig-alig bukkant fel egy-egy traktoros ember a vidéken.
A szállást Dris intézte, és nagyon jól választott. Ausztriában, Eisenerz* város külső, hegyek, erdők közt fekvő területén, egy pár épületből álló, ifjúsági szállás jellegű motelben laktunk**. A kilátás ilyen (katt, és a kép megnő):
Kedves, aranyos, igényes környezet. Ha egyetlen dologgal bajunk volt, az (szokás szerint) a kaja. Kevés ételből lehetett választani, nem volt valami jó ízük, és amin meglepődtünk, hogy ha a vacsoraidő első 10 percében elfogyott egy étel, akkor nem töltötték fel újra. Márpedig a vegetáriánus fogásokkal előfordult ilyesmi. Elfogyott, kész. Igaz, ez nem egy szálloda. Hamar megszoktuk, a hét közepétől már általában nem is ott ettünk, pláne, hogy nem mindig értünk vissza a szállásra olyan korán.
A kaja egyébként máshol is gondot okozott, de nem hatalmasat. Saláta mindig, mindenhol előkerül, de egyébként az osztrák konyhából én annyit láttam, hogy valami trutyi valami darabossal. Fura, hogy minden étteremben van Ungarische Gulasch, de sehol nem találtunk császármorzsát.
A szállás úgy 6-8 km-re található a várostól, Eisenerz-től, de a közelben jó pár látványosság, kirándulóhely és program van. A fő érdekesség Erzberg, a vasérchegy, amely több, mint 1000 éve ad munkát az itt élőknek. A hegy többféleképpen is bejárható: van bányászati idegenvezetés azoknak, akik a föld alá vágynak, valami kisvonatos körutazásra is be lehet fizetni, de mi a Hauly-t választottuk. Ez a hatalmas "taxi" felvitt minket és még vagy 30 nagyon vidám osztrák fiatalt majdnem a hegy tetejére. Az idegenvezető lány ugyan németül beszélt, amiből egy kukkot sem értettem, de a kasszánál kaptunk magyar nyelvű leírást.
Kerékpározni, kirándulni ezer felé lehet. Pl. a közeli Leopoldsteiner See körül, amely meseszép, kihagyhatatlan. A Nemzeti Parkhoz már inkább autóval érdemes közelíteni, de mi mindehova vittük a kerékpárokat is, és ahol kedvünk támadt, azzal derítettük fel a vidéket.
Előfordult, hogy nagyobb útra indultunk, egyik nap pl. bementünk Grazba,
ahonnan meg kiugrottunk Barnbach-ba megnézni a St. Barbara plébániatemplomot, amelyet Hundertwasser "bolondított meg" 1987-88-ban. (Van egy kis Hundertwasser-mániám, úgyhogy amiről be tudom adni Drisnek, hogy útba esik, azt nem hagyjuk ki. Amikor meg már ott vagyunk, ő sem bánja. Mondhatjuk, lelkendezik.)
Másik nap Mariazell-ben, megint másikon Leoben-ben találtuk magunkat. Az oda- és a hazaúton pedig átutaztunk Bécsen, megállva egy ebédre, kávéra. A városok közül Leoben lett a kedvencem, a Mura folyó fölé nyúló kellemes kis kávézójával, a nagy tereivel és csendes utcáival, egy isteni olasz étteremmel, ahol kétszer is ettünk, és ahol a felszolgáló lány olyan kedves volt, hogy a borravaló mellé kedvünk lett volna még meg is ölelgetni. Leoben-ben biciklivel közlekedtünk, aki arra jár, próbálja ki!
* Stájerországban, Graz és Linz között található.
** A Quaestornál lehet foglalni. Gyerekekkel is érdemes menni, sok program van számukra, a szálláson pedig kültéri és beltéri játszótér is található.