Muszáj dokumentálnom, hogy ma - hosszú idő után először - igazán, teljesen és nagyon-nagyon klassz napom volt. Tele energiával tettem a dolgaimat, és közben mindent pihentetőnek éreztem. Szép volt az idő, pillanatok alatt elintéztem egy rakás ügyet, amiről azt hittem, napokig fog tartani. És végre nem holnap kezdek jógázni, hanem ma! Végigcsináltam, rendesen, most meg már sül a császármorzsa a sütőben. A kulcsszó pedig az, hogy mindezt jó kedvvel csináltam. Nem idegesen, ingerülten, kapkodva, hanem jókedvűen. Állati büszke vagyok magamra, már kezdtem azt hinni, hogy teljesen elvesztem vagy megzavarodtam. Ha minden nap ilyen lenne (vagy az én hozzáállásom lenne ilyen?), mint a mai, egy szót sem szólnék. (Dehogynem.)
Még azt kellene ma kitalálnom, hogyan tudok elfogadni egy 3 hónapra szóló "meghívást" télen a világ másik felére, ahol nyár lesz és nyugalom és mindenféle egész más program, mint itt. Rettentő jó lenne elszabadulni. Idő, jogviszony, pénz. Próbálom magam meggyőzni, hogy menni fog, pedig egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem.