Augusztus 20-a miatt egy hétre megállt az élet, a rövid hétből még rövidebb lett, mindenki szabadságon, senki sem érhető el, semmi sem intézhető el, csak azért kell bemenni dolgozni, hogy hazajöjjünk. De oké, legalább volt idő pótolni az elmaradásokat.
Az ünnepek nem a kedvenceim, ez mindig is így volt, és valószínűleg már nem is fog változni. Nem gond, behúzódom a csigaházba, ott is van tennivaló bőven.
Annyira unom viszont, ami a városban van...! Én általában állati türelmes vagyok a BKV-val, az évekig tartó útfelújításokkal és elterelésekkel (mert kell, mert majd a végén szebb lesz), az engem nem érdeklő rendezvényekkel szemben, és még a fejem felett keringő repülőkkel is, de ez a Levegő Verseny most már több, mint sok. A héten meguntam, hogy csak 3 átszállással jutok el a munkahelyemig (Budáról Budára), és hogy hazafelé 30 perceket dekkolok a Fő utcai dugóban a 86-os buszon, csak mert az alig két hétig járt 19-es villamos megállóját Toi Toi-okkal pakolták tele. Emiatt rendszeresen és sokat kések a mindenképpen kifizetendő óráimról, úgy mint angol vagy pszichológus. Biztos tök jó buli (vagy nem) ez egy olyan fővárosban, ahol minden flottul megy, de itt... tragikomikus.
(Kapcsolódó bejegyzés Zolinál. Hát nem igaza van?)