Juszt sem töltjük az egész hétvégét azzal, hogy szétszereljük a szekrényajtó eltorzult keretét, elvisszük az Ikeába, megvívjuk a csatát a vevőszolgálattal (bár általában könnyen megy náluk), tervezünk új szobát, új gardróbot, meg ilyenek. Juszt is pihenni fogunk.
Egyébként is, el van ez a gardróbajtó átkozva, Gy. már a beszerzése körüli nehézségeknél megmondta, égi jelek ezek, nem kellene erőltetni. De nem hallgattunk rá, mert olyan szép volt. Talán most, hogy darabokra tört (nem a mi hibánkból), és már nem gyártják ilyen méregzöldben, és a hálószoba ehhez lett tervezve, tényleg el kellene gondolkodni rajta, nem szeretnénk-e valami egészen mást.
Ezek után már nem érezném biztonságban magunkat egy ugyanilyennel, pláne nem, ha egyszer gyerek is fog bújócskázni abban a szekrényben. Tehát most tervezhetünk új szobát, új színeket. Egy hét, mire kijönnek az emberek és megnézik, mi történt. Addig van időnk.