Na jó, beismerem, elég jó érzés szentestére készülni, sütni, főzni, meglepetéseket rejtegetni és megszenvedni a csomagolásukkal. Ahhoz képest, hogy nem volt elég időnk, és sok dolgot az utolsó pillanatban csináltunk csak meg (faállítás, ajándékbeszerzés, takarítás és sütés-főzés mind 24-én délután), szerintem kihoztuk a helyzetből a maximumot.
Az idei karácsonyról ráadásul az is elmondható, hogy nem vesztünk össze anyukámmal, ami ritka, mint... a napfogyatkozás. Csak, hogy ne fehér hollót írjak.
Idén öcsémre került a sor, ő volt az ünnepi vendéglátó. A kaja meg sushi. Két dolgot tud főzni: paprikás krumplit és sushit. Nem mondom, hogy olyan, mint a csúcskategóriás japán éttermekben, de elkezdtem enni belőle, és alig bírtam abbahagyni. Amúgy is bírom, hogy öcsikém főzöcskézik, aranyos, ahogy lelkesedik.
Fura, hogy mindenhol, ahol jártunk, műfenyőt állítottak. Amellett, hogy divat, elvileg környezetbarát megoldás is (bár vannak ellenvélemények), és furdalt is a lelkiismeretem, hogy mi élőt (fél lábbal a sírban) vettünk. Amikor viszont hazaértünk, és megéreztem az igazi karácsonyi illatot, az egész lakást belengő fenyőillatot, önigazolásra találtam. Pedig tudom, nem kellene, de ebben még nem tudok továbblépni. Sajnálom a sok kivágott, heteken belül szemétre kerülő fenyőt, de nem találom az alternatíváját. A műfákat nem csak a nem létező illatuk miatt látom hangulattalanabbnak, hanem mert egyszerűen csúnyák. Azok az 5-10-15 ezer forintos példányok, amikkel találkozom, közelébe sem érnek az igazi fenyőnek. Ami már legalább formára szóba jöhetne, az meg 50 rugónál kezdődik.
Ha a fával nem is, a csomagolással sikerült környezettudatosnak maradni. Az öcsémnek szánt rattanfotelt pl. textilmaradékba csomagoltuk, és egy hatalmas piros masnival is megbolondítottuk. Anyukám ajándékait mosógép formájú és mintájú fémdobozba tettük, ami egyben mosóportartó is. Tetszett neki az ötlet.
Ami a kettőnk ajándékát illeti, egy-egy apróságot adtunk egymásnak. Én egy jó minőségű, kerámiafejes, padlizsán színű borsörlővel leptem meg Drist, ő meg annak ellenére, hogy szinte semmi ideje nem volt készülni, igazi meglepetést okozott az Angyalok Amerikában dupla DVD-jével, amit állítólag itthon nem is lehet beszerezni, úgyhogy csak hosszas kálvária útján jutott hozzá.
Akárhogy is nézem, a lehetőségekhez képest jól sikerítettük ez a két napot. Kicsit rohanós volt, de a miénk!
Holnaptól telefon kikapcs, és átadjuk magunkat a pihenésnek.