Fogalmam sincs, hogy tudtam leélni 33 évet úgy, hogy nem tekintettem elsődleges ellenségeimnek a szúnyogokat, de mégcsak nem is nagyon vettem tudomást róluk. Mostanában minden éjszakánkat meghatározzák. Dris a fő felébredős, ő minden kis rovarhangra felugrik, villanyt kapcsol, és összecsavart törölközővel vagy a keze ügyébe kerülő pólókkal vad csapkodásba kezd. Amikor feláll az ágyra és a fejem felett kavar, akkor szoktam felriadni.
Kezd állati idegesítő lenni, hogy a legtöbb éjszaka így telik. Pedig beszereztünk már mindent, aminek a gondolatával kicsit is meg tudtunk barátkozni. A két ablakon szúnyogháló feszül, az erkélyajtón meg csak azért nem, mert azon ki is kell menni néha. Gondolom, olyankor, abban a 20 másodpercben özönlenek be a kis dögök. Vettünk rovarcsapdának titulált lámpát is, ami ugyan nagyon hangulatos fényt ad (egész más "megvilágításba" kerül tőle pl. egy szerelmeskedés), de még egyetlen szúnyogot sem láttam megnyiffanni benne, olyat viszont igen, hogy a rácsain ücsörögtek ötösével, mint a galambok a villanyvezetéken. Hajlamos vagyok azt hinni, valamiféle üdülés ez nekik.
Mit lehet még tenni, hogy végre nyugodtan végigaludhassuk az éjszakákat?