Párizs, szeretlek!
New York, I love you
Ezt a két filmet a kommentelők ajánlották. Köszönöm szépen, nagyon tetszett mindkettő.
Hasonlóak, mégis különböznek. Sok apró történet kapcsolódik egymásba vagy alkot épp kontrasztot, hangulatból hangulatba ugrunk egy nagyot vagy folyunk át szép csendesen. Nehéz műfaj lehet átlag 6 percben elkapni a nézőt és katarzist elérni nála, aztán már menni is tovább, és egy más világba csöppenve ugyanazt elkezdeni előlről.
A hangulatot pedig nagynevű rendezők, és általam nagyon kedvelt, világhírű színészek hozzák létre, utóbbiak ezúttal mintha hétköznapi emberek lennének, akiket bekameráztak, csak úgy, hátha kisül belőle valami. És kisült.
Szeretem az ilyen "hangulatfilmeket", a sok szereplős, több szálon futó romantikus drámákat, kis bölcsességekkel, mondanivalóval, mindig a megfelelő helyen beléjük tűzött erotikával és humorral.
Ebbe a sorba illik nekem a Szeress, ha tudsz!, a Nem kellesz eléggé, és még az Igazából szerelem is, amit annyira nem csípek, de hasonló felépítésű.
(9/10 - mindkettő)
Utolsó tangó Párizsban
Aki még nem látta, de tervezi, hogy megnézni, a Port.hu ajánlóját ne olvassa el! Fene se tudja, miért kell végig leírni a sztorit, miért lövik le rendszeresen előre a "poént"... Persze a sztori az csak egy összetevő a sok közül, de akkor is.
Az Utolsó tangó Párizsban nagy film lehetett a maga idejében, azaz a hetvenes évek elején. Annyira nyitottan kezeli a szexualitást és olyan szókimondó, hogy még mai szemmel nézve is felkapja az ember a fejét (kis képzavarral élve). De épp ebből kiindulva nem érzem teljesnek, összeszedettnek. A sztori alapja ugye az, hogy két idegent a "véletlen" egy lakásba sodor, és ott titkos szexuális kapcsolatba kezdenek. Rendszeresen találkoznak, és agyon hangoztatják, hogy ez az ő kis szabadságuk a kinti világtól távol. Nem folytatom, mert az már "poénlelövés" lenne. Szavak szintjén nincsenek tabuk köztük, de egy ilyen helyzetben fura, hogy a férfi (Marlon Brando) szinte végig garbóban és nadrágban van, úgy értem, még szex közben is, a lány meg állandóan meztelen. Nem tudom, mi lehet az oka, nem fért bele Brando imidzsébe a meztelenség, vagy csak a gázsijába nem, vagy mi... mindenesetre furcsa és a hitelesség rovására megy.
Amúgy sem jönnek át annyira az érzelmek, csak sejtem, mit szeretettek volna elérni, de nem kap el annyira, mint kellene. A női főszereplő, Maria Schneider kimondottan rossz választásnak tűnik nekem a szerepre, és ez elviszi a karaktert egy olyan irányba, ami a film hangulatát és üzenetét veszélyezteti. Inkább butuska kinézete és játéka van, mint vonzó, szerintem jobb lett volna egy sejtelmesebb színésznővel forgatni. Az elején, amikor még nem tudtam, ki kicsoda, feltűnt egy bejárónő vagy ki, pár másodperces szerepben... szerintem ő izgalmasabb volt, mint maga a női főszereplő. A képek viszont nagyon tetszettek, vágások, sejtelmes perspektívák...
Ez persze csak az én véleményem, tudom, hogy sokan odavannak ezért a filmért, és én is sokat gondolkodtam, hogy végülis tetszett-e vagy nem. Tetszett. De messze nem tökéletes.
Nem gondoltam, hogy valaha ilyet mondok, de lehet, hogy érdemes lenne remake-elni (vagy már megtették?). A mai, szabadabb világban talán jobban megcsinálnák, viszont még ma is tabukat döntögetne, és ütne.
(7/10 - hosszas mérlegelés után)
