Ez olyan szomorú...! Emiatt nem szeretem a nagy felhajtást, az erőltetett szabályoknak való megfelelést Karácsonykor. Emiatt nem értem azokat, akik 8 féle süteménnyel és 10 fogásos vacsorával készülnek és már egy héttel előtte idegesek, hogy nem lesznek kész és akkor juj, mi lesz. Semmi se lesz. Persze nagyon kellemes tud lenni a friss sütemény illata és jó érzés megkapni azt az ajándékot, amit magunknak nem tudtunk vagy nem bátorkodtunk volna megvenni, de csak akkor, ha a lényeg is megmarad. Ha csak két fogás kerül az asztalra, nem hiányzik a többi. De ha a meghittség marad ki a Karácsonyból, az nagyon tud hiányozni.
A meghittség, és hogy akkor is tudjunk mit kezdeni a társaságunkban levő emberekkel, ha épp nincs semmi dolgunk. Csak ülni és beszélgetni, vagy hallgatni a csendet. Együtt lenni, úgy igazán. Tévézni, veszekedni vagy berúgni Karácsony este szerintem mellékcselekvés. Szomorú, ha az ember nem tud mit kezdeni a hozzá legközelebb állókkal.
Nekünk is csak együtt megy igazán. Drisnek és nekem. Máshol, másokkal már nem történik meg igazán a csoda. Van, hogy jobban, van, hogy rosszabbul sikerül a karácsonyi együttlét a tágabb családdal, de velük igazi meghittséget nagyon rég, talán csak gyerekkoromban, vagy azóta még egy Karácsonykor éreztem.Mi idén nulla sütéssel-főzéssel éltük át az ünnepeket, és egyáltalán nem lett belőle anti-karácsony.