Dris ugye LEGO-t kapott Karácsonyra, merthogy azt kért. Néhány nap alatt fanatikussá vált, fórumozni kezdett, elemeket cserél... Ő egyébként mindennel így van. Vagy nem csinálja, vagy teljesen belemászik.
Minden szabadidejében legózott, de lelkiismeret-furdalása enyhítéséül kaptam tőle egy 1000 darabos puzzle-t, hogy mindketten egyformán hosszú ideig elfoglaljuk magunkat. Alapvetően szeretek puzzle-özni, de ez a mostani... mivel a kép egy rakás fehér golflabdát ábrázolt, kevés "kapaszkodóval", egy átlagos puzzle-höz képest 10x annyi idő alatt állt csak össze. Úgy döntöttem, vagy 10 évre előre letudtam a puzzle-özést.

Egy nap azonban kaptam Dristől egy legóból készült virágot. Ellágyult a szívem. Általában nem szoktam nagyon örülni a növényből készült ajándékoknak (az ő érdekükben), de ez a példány különösen jó tulajdonságokkal rendelkezik. Abszolút igénytelen fajta, nem kell sem locsolni, sem visszavágni a szárát, sem átültetni, de még természetes fényre sincs szüksége. Így került a fürdőszobába, egyedüli dekorációként.
Minden fogmosáskor, zuhanyzáskor látom... afféle szerelempáfrány (ha érted, mire...) ez nekünk, csak ez sosem hervad el.
Egy nap észrevettem, hgoy valami megváltozott rajta. Sötétebb lett a levele. Nézek Drisre, huncutul mosolyog... hát igen, igen, a világosabb elemeket bele kellett építenie egy házba.
Snitt...

Két héttel később:
Elvesztem. Legózom. Egyre inkább függővé válok. Ha meglátok egy épületet, egy autót vagy egy rovart, az jut először eszemben, vajon vannak-e már olyan elemek otthon, amivel meg lehetne őket építeni.
A legózás tényleg jó buli, felfedeztem benne korábbi közös kis hobbink, a vasútmodellezés elemeit, és bár azt azért jobban szeretem, a mostanii életünkbe mégis a LEGO-t érzem könnyebben beilleszthetőnek. Ahhoz nem kell könyékig ragasztósnak és festékesnek lenni, és nem szükséges egy külön műhelyt fenntartani szerszámokkal, gépekkel, és jó nagy kosszal.
Nem tudom, létezik-e olyan hobbi, amit, ha tisztességesen űz az ember, nem veri magát nagy költségekbe... a legózás biztos nem az. Pénzbe kerül, de valahogy mégsem olyan súlyos, csak egy befektetés, ami még megtérülhet. Ebből még a gyerekeink vagy mások gyerekei is építhetnek majd. Vagy akár más felnőttek, hiszen a legózás egyáltalán nem csak gyerekjáték. Örök érték.
Időnként arról álmodom, hogy hamarosan ilyeneket tudok építeni: http://www.flickr.com/photos/nieksphotography/with/5306196992/

Ezzel pedig már megpróbálkoztam, félkész állapotban van jelenleg: http://www.classic-town.net/?p=6572