Szellemíró

Polanski az egyik kedvenc rendezőm, de ez a filmje nem nyűgözött le eléggé. Akárki más is csinálhatta volna, és ez az egyedi stílussal rendelkező Polanski esetében nem bók. Design-érzékeny körökben azért biztos szóba kerülne, talán ajánlanám is, mert nagyon látványos enteriőrökkel van tele, de politikai kriminek vagy minek nem nagy szám. Egy ideig lehet izgulni az íróért, de a csavarok már olyanok, mintha ezerszer láttuk volna őket.
(6/10, véleményem szerint felejthető.)

A felolvasó

Nem tudom, jót vagy rosszat mondjak-e róla. Van egy közhely, amely szerint mindenben lehet hibát találni. Hát, A felolvasóban nem nehéz, eléggé kizökkentő időnként, hogy németül olvas fel valaki egy olyan könyvből, ami láthatóan angolul van írva... (spoiler on) A végén is angolul ír a nő, amikor megtanul, ez is elég különös. (spoiler off) Ugyanakkor a sztori maga annyira megérintő és elgondolkodtató, hogy szerintem nem lehet csak úgy a gyengén megcsinált filmek közé sorolni.
Én nem érzem úgy, hogy ez Holocaust-történet lenne, sokkal inkább szerelmi történet, a háttér szinte mindegy, más súlyos bűnnel is ugyanígy elműködne. Bár az is igaz, hogy ha választani kell ehhez a mondanivalóhoz egy kort és környezetet, akkor a Holocaust és a náci Németország a legjobb "díszlet" és kellék. Aminek segítségével a legjobban be lehet mutatni, milyen sérülékeny az ember, milyen kiszolgáltatott, ha nem elég okos vagy művelt, milyen sokféle lehet az igazság, és hogy lehet szeretni valakit, attól függetlenül, hogy mit követett el, hogy tudja kifejezni az érzelmeit, és mennyire van tudatában a felelősségének.
Napokig gondolkodtam rajta, vittem magammal mindenhova a hangulatát.
(Szerintem 8/10, egyszer meg lehet nézni, megrázó.)