Közel 2 évi nemtévézés után egyszer, egy szép őszi napon leültem megnézni az X-faktort, és ott ragadtam. Tulajdonképpen Király Norbi tehet mindenről, rá szoktam fogni a gyengeségem. A neten terjedő videói miatt belenéztem a műsorba, aztán már a Megasztárba is, és odaszoktam a tévé elé. Akkor még 3 csatornát tudtunk fogni, szobaantennával, zizis képernyővel és időnként elhaló hanggal.
Aztán valahogy beszippantott. Mozgott benne a kép, szóval érthető. Dris végül eljutott odáig, hogy nem tud tovább élni műsorválaszték nélkül, úgyhogy előfizettünk egy 51 csatornás csomagra. Kb. 2 hónapig kapcsolgattam ide-oda, de alig találtam valami nézhetőt. Persze ez is relatív, kinek mi az. Biztos vannak érdekes kulturális műsorok, de valószínűleg nem találom közülük az igazit. Volt régebben olyan, hogy Kultúrház... azt mintha szerettem volna.
Aztán rácsúsztam "a" valóságshow-ra, ami ellen eleinte minden porcikám tiltakozott, de mégis megtörtént, elvesztem. Talán úgy 2 hónapig követtem, aztán egyik napról a másikra lejöttem róla. Akkor kattantam rá a házátalakítós, lakberendezős műsorokra. Na nem a magyar, hanem a külföldi verziókra. Klasszak, de azokat is meg lehet unni, és meg is untam. Most megint ott tartok, hogy felőlem le is mondhatjuk az előfizetést.
A tévézés szerintem rászokás kérdése, de leállni róla nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Sokkal jobb, amióta esténként megint filmeket nézünk, és nem a gügyögő műsorokat.
Na és a sorozatok... Ha a tévében mennek, hidegen hagynak. Soha nem szoktunk hétről hétreugyanabban az időben leülni, hogy 20-30 perces epizódokat nézzünk. Egyben viszont, egy este 5-6 részt megnézve, nagyon rá tudunk csúszni. Volt már Huff-os és Skins-es időszakunk, végignéztük a The Sopranos-t, az idei év elején pedig a How I Met Your Mother-t vettük "végig", utolérve az amerikai gyártást, de amit most nézünk, a The Office (az amerikai), mindent visz. Ilyen jót még sosem láttam, egyszerűen imádom. Nem hiszem el, hogy ilyen karaktereket ki lehet találni. Milyen ember lehet, akinek ezek a dumák és szituációk kipattannak a fejéből és ráadásul így át tudja adni? Néha már fáj, hogy mekkorát üt egy-egy poén. Hogy a tök egyszerű és gyerekes helyzetekből egyszerre milyen összetett helyzetkomikum tud kialakulni. Iggen! Ez az, ami nekem való!
