Túl vagyok a mélyponton. Várható volt, hogy egyszer elszakad a húr, és persze el is szakadt. A hét közepén nagyon rossz érzés volt bennem, teljesen kilátástalannak éreztem mindent. Egy pillanatig még olyanok is megfordultak a fejemben, mint Dunának menni, elválni... Épp csak egy másodpercre ugrottak be, mint lehetőségek, de persze rögtön tudtam, hogy egyik sem lenne megoldás, mint ahogy semmi más sem, úgyhogy elvetettem őket. Ma már, hogy süt a nap, és jó a kedvem, furcsa visszagondolni rá, de azt hiszem, érdemes legalább dokumentálni, hogy ilyen is volt.