Rettentő furcsán érzem magam. Pár hét alatt, vagy mondjuk inkább, hogy egy hónap alatt gyökeresen megváltozott a világképem. Én sem gondoltam, hogy ez lehetséges, sőt, lehet, hogy én vagyok legjobban meglepődve rajta.
Még nem tudok írni róla, még nem tudom, hogyan tálaljam, de érzem, hogy jó sok minden, amit eddig gondoltam, állítottam és amik mellett érveltem, már nem vállalhatóak számomra. Vannak pl. a blogban olyan bejegyzéseim, amelyek pár éve olyasmit vagy olyasvalakit tüntettek fel jó színben, amit/akit most kimondottan ártalmasnak tartok. Arra esélyem sincs, hogy mindent végigolvassak és takarítsak (2 post jutott eszembe csak, amit már el is rejtettem), hiszen egy hónap múlva 7 éves lesz a webnaplóm, 2600-nál is több bejegyzésem szerepel már benne. Ugyanakkor azt sem szeretném, ha emiatt az egészet le kellene zárnom. Felvállalható lenne persze, hogy az ember változik... ez is én, az is én... de a változás is csak azokhoz jut el, akik a friss bejegyzéseket is olvassák majd, nem csak egy-egy régire találnak rá.
Komoly erkölcsi dilemmába kerültem saját magammal, az biztos. A neheze valószínűleg az, hogy én nem tudom még elfogadni, hogy ekkorát fordultam. Nem tudom, mit tehetnék. Talán elmúlik.
Volt már valaki hasonló helyzetben?