Szombattól KRESZ-tanfolyamra fogok járni. Teljesen önszántamból és lelkesen iratkoztam be, mégis idegennek érzem. Persze lehet, hogy az első alkalom után elmúlik ez az érzés, de most akkor is így vagyok vele.
Én autó nélkül szocializálódtam. A családban senkinek sem volt kocsija, és ha jobban belegondolok, jogsija is csak apámnak, de már jóval azután láttam először vezetni, hogy elváltak anyuval és ő új családot alapított. Nem tudom, emiatt vagy másért, de valahogy bennem nem alakult ki a vágy, hogy vezessek.
Állítólag létezik ez az embertípus, meg az is, amelyik kikerekedett szemekkel, nyakból előrehajolva, drámai szaggatottsággal kérdezi: Niiiincs-jooog-siiid?
Nincs.
Egyelőre.
