Ma megreikizett a megreikiző. Fel voltam készülve rá, de nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Utána olyan kipihentnek és feltöltöttnek éreztem magam, mint a hajunkhoz dörzsölt vonalzó - ha emlékszik még valaki arra a fizikai kísérletre. Lesz még pár alkalom, aztán talán majd az is kiderül, hogy egészségügyileg is segít-e. Lelkileg mindenesetre már feltöltődtem.
A "véletlen" épp egy délutánra tette, sőt, egymás utánra a reiki kezelésemet és a pszichológust, úgyhogy ez egy jó kis nap volt.

Ja, igen, megint járok pszichológushoz. Csak pár hete találkoztunk össze újra a régivel, és már csak jövő hétig tart. Ez ilyen mikroterápia (volt), de túlteljesítette a tervet, ha egyáltalán volt olyan. Az eredménye meg az lett, hogy tudatosan figyelem magam mindenféle helyzetben, pl. munkahelyi stresszes szituációkban, konfliktus kibontakozásakor, magánéleti helyzetekben stb. Eleinte nem nagyon tetszett az ötlet, mert egyrészt állati fárasztónak gondoltam, hogy folyamatosan elemezzem a történteket, másrészt úgy voltam vele, hogy úgyis el fog kapni időnként a hév, és majd utólag jut eszembe, hogy most inkább csak önmagam megfigyelőjének kellett volna maradnom, harmadrészt azt hittem, jelen vagyok az életemben, és eddig is tudtam, mit miért csinálok. Az első 48 óra után viszont már nagyokat néztem, hogy milyen változás állt be a napjaimban csupán attól, hogy tudatosan figyelem magam.
Jött egy impulzus a környezetemből, ahogy szokott. Elindult belőlem az érzés, ami aztán reakciót szokott formálni. Most azonban más történt, megállt az egész valahol a tudatomban, és sokkal tisztábban láttam az adott helyzetet, mint bármikor korábban. Így nem reagáltam rosszul sem a főnök ártatlan, de máskor számonkérésként érzékelt kérdéseire, a kollégák heccelős poénjaira, a gondnok szándékos problémakeltő, nem pedig problémamegoldó megnyilvánulásaira... azaz minden kerekebb lett. Komolyan mondom, nem gondoltam, hogy ez az apróság ennyit fog számítani. Meg azt sem, hogy amit eddig tudatosságnak hittem, az ennyire át fog bennem értékelődni.