Jó pár ismerősömtől, akik mostanában beleolvastak a blogomba, megkaptam, hogy milyen borongós vagyok manapság. Pedig ez megint csak a blogszűrő okozta érzéki csalódás. Ha egy héten egy bejegyzést írok, és az pont egy problémát ír le, majd a jövő héten is pont a rossznál ragadok billentyűzetet, akkor tényleg úgy tűnhetek, mint akinek nyakán a kötél. Szerencsére azonban most egész más a helyzet. Nagyon sok a nehézség, de van öröm is, és Drissel épp a napokban állapítottuk meg, hogy a körülményekhez képest milyen lazán vesszük a dolgokat.

Az elmúlt kb. 3 hónap egyébként nagyon nehéz volt nekem, és eléggé megborultam lelkileg, ezt elismerem. Már rég nem éreztem magam ilyen kilátástalan helyzetben, de úgy tűnik, ez is elmúlt, jött egy pont, egy nap, egy apró körülmény, és minden más megvilágításba került.

Ma pedig már a kollegáim is megjegyezték, hogy olyan vagyok, mintha kicseréltek volna. Megragadtam az alkalmat, hogy elmondjam, ilyen vagyok igazából, sőt, még ilyenebb. Lassan visszatér a kiegyensúlyozottságom is. A szám meg fülig ér.