Hát én esküszöm, munkaerő-kiválasztással szeretnék, sőt akarok foglalkozni. Lelkesítő, szórakoztató munka. Na de kezdjük ott, hogy éjfélkor még zöldre volt festve a kezem, Drisé meg ezüstre, úgy istenesen, köröm alá beszáradósan. Méregettem, hogy lakkbenzin legyen a talpán, ami leszedi. Hiába sikáltam, nem mozdult. Reggelre mégis eltűnt. A lényeg: klassz kis irodát rittyentettünk, négyen-öten. Felfújtunk színes virágokat a falra, én még sosem csináltam ilyet. Stencilfétisem lett kapásból.
Kicsit aggódtam, vajon az alkalmazott-jelöltek látják-e majd a félkész állapotokból, hogy mi a végcél. Aztán jöttek, szépen sorban, és minden második-harmadik vágta, felcsillant a szemük. Pláne, amikor "női kéz van benne, ugye?" kérdésükre elmondtam, a pink asztalilámpát például az ügyvezető úr választotta. Milyen kár, hogy egyikük sem tud függvényezni...
Őrület, milyen kontraszt van ugyanolyan árban levő munkaerő és munkaerő közt. Jön a lány, kérdezem tőle, mi volt a feladata az előző munkahelyén, erre elkezdi szidni szép sorban az összes eddigi cégét. Kérdésre persze válasz nincs. Hallgatom, hallgatom, direkt megvárom a végét, majd mélyen a szemébe nézve: "Jól értem, hogy egyetlen olyan munkahelyed sem volt, amit ne utáltál volna?" Nem jön ám zavarba, egyre hevesebben szid mindenkit, már jön a kormány is, aztán a koreaiak, de ő egyébként nyitott, rugalmas és mosolygós személyiség, az önéletrajzába is beleírta. Sokat sportol, onnan merít. Hogy mit, az nem teljesen világos.
Kérdezem, mennyire megy az Excel. A válasz természetesen az: nagyon. Ám amikor megkérem, hogy próbáljuk ki egy egyszerűbb feladattal, szinte rám mordul, "mmoooooost???", és különben is, miért nem szóltunk előre... Szóltunk. Benne volt a hirdetésben.
Leszívták az összes energiámat, de voltak nagyon üdítő találkozások is. Ha pedig azt is beleszámolom, hogy megtudtam, a héten megjelenik a cikkentyű, cikkecske (hogyan kicsinyítsem tovább?), ráadásul 3 éves a blog, akkor aztán pláne nem panaszkodhatok a mai napra.

Rettentően várom azt az időszakot, amikor a vállalkozás képes már magától működni legalább egy napig. Ha ez még idén télen megvalósul, akkor csak annyit szeretnék, fogjon kézen, vigyen el a kivilágított Andrássy útra úgy este 10 körül, együk közös zacskóból a sült gesztenyét és leheljünk meleg levegőt a tenyerünkbe. Csak mi ketten, jogászok, üzletkötők, asszisztensek, üzlettársak, szerelők, viszonteladók, futárok és szállítók, alvállalkozók és főbérlők nélkül. Most ennyi is boldoggá tenne.

Nézze meg figyelmesen az alábbi két képsort, s (ne) vegye észre a különbséget!

 

Néhány kolleganőmmel kitaláltuk, tartsunk filmklubot kéthetente, munka után. Szalagfüggöny behúz, projektor beüzemel, pogácsa az asztal közepére, és play. Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett, de végül csak öten jöttek el az egész épületből.
Én most láttam először a Brian életét, amiről nem lehet nem hallani, mindenki ódákat zeng róla. Talán ezért egy kicsit többre számítottam, de voltak részek, amiken totál kifeküdtem. Összességében viszont egy tömény baromság, néha olyan eszement ötletekkel, hogy jaj. Teljesen jellemző, hogy más poénokon nevettem, mint a többiek, dehát ez van. Szeretem a Monty Pythont, s jó volt a film, csak kicsit nagyobb durranást vártam. Két hét múlva folyt. köv. filmklub.

Csütörtök estére kipurcantam. Egyszerűen lemerült az elem. Este hét körül rámtört a rosszullét, és bezuhantam az ágyba. Kicsivel előtte adtam le a cikket, és már nem volt energiám megvárni a telefont, hogy meghallgassam a "még azon kellene változtatni..." kezdetű mondatokat. Csak másnap délelőtt lettem elérhető, a szerkesztő pedig hívott is. Igen, igen (értsd: YESSSSS!), tetszik neki az írás, jó lesz, csak bocsi, meg fogja húzni. Erre az első pillanattól kezdve számítottam. Az a piszok sok telefonbeszélgetés, megszerzett adat, megszólaltatott ember, összegyűjtött érdekesség végül egy-másfél flekkre tömörül. Egyik szemem sír, másik nevet, de tulajdonképpen teljesen normális, hogy így kezdenek tesztelni. Aztán majd, ha ott lesz a kezemben, nyomtatásban, mindkét szemem nevetni fog.
Ez a kezdet nehéz volt, nehezebb, mint eddig bármelyik újságnál, de ígéretet kaptam arra, hogy januárban beavatnak a lap helyi specialitásaiba, a nyelvezetébe, s megtanítják az arculatba illeszkedést (kíváncsi vagyok, mennyire fog sikerülni az én esetemben). Tehát beszélünk a jövőről, ami talán van nekünk, nem is akármilyen: közös. Vesztenivalóm nincs, úgyhogy csak figyelek és mozdulok, ha kell.

Amúgy extra hulla vagyok. A túlcsorduló lelkesedésem teszi, ezer dolgot csinálok egyszerre, és már egyre gyakrabban villog a "battery low". Eredetileg pihenést terveztünk a hétvégére, de mégis inkább az új iroda (mert időközben az is lett) felújítása és megdizájnolása lesz a prgoram. Ehhez persze sok vásárlás, utánajárás, intézkedés, rohanás, cipelés, miegymás társul. És a lelkesítő kreatívkodás. Most kiélhetem a fantáziámat. Hétfőtől alkalmazottakat interjúztatok ugyanoda. Bevallom, lubickolok a feladatban. Tele a lakás idegen emberek fényképével és önéletrajzával, amitől megcsapott a felelősségérzet szele... Komolyan veszem a feladatomat, de azért némelyiknél nem bírom ki, nevetnem kell.

Elmondhatatlanul meghatott, milyen nagy lelkesedéssel vetette bele magát a kutakodásban az a jó pár ember, aki megkeresett a pár nappal ezelőtti segélykiáltásomra. Köszönöm mindenkinek. Ha szabad kérnem, egyelőre ne árulják el sem itt, sem a saját blogjukban, miről van szó. Nem szeretném elkiabálni a dolgokat, vagy valaki más tollából viszontlátni. Ha majd elkészülök, és sikerrel járok, úgysem tudom tartani a szám. :) Ellenkező esetben pedig megmarad a blognak egy szép, hosszú, érdekes, tartalmas, hét nyelven beszélő bejegyzés.
Most még nem látom az alagút végét, egyre több cetli lepi be az asztalomat, sőt, a földön is kupacokban állnak. Rajtuk kincseket érő információkkal, de egyenként is ezer újabb kérdést vetnek fel. Középen pedig a majdnem üres papír virít. Még egyetlen vállalható sort sem bírtam összehozni, de a fejemben már megírtam azt a monológot, amit a tapintatosan elutasító úrtól fogok hallani. Ááááá, lassan idegösszeroppanok, miért nem élek egy olyan kontinensen, ahol az elmúlt 40 évben nem bomlottak 8 felé az országok, illetve nem egyesültek újjá, váltottak hivatalos nyelvet és szinkronizálták újra a filmjeiket. De nincs mese, én akartam. Akármi is lesz a vége, két dolgot már senki nem vesz el tőlem:
1. Ez a munka felébresztette bennem a büszke magyart. Többször meg is könnyeztem magunkat, de tényleg.
2. Legalább 6 nyelven beszélek újmagyarul, azaz köbükiül.

Ja, a másik. Felhívom Brad Pittet, hogy Antibaby vagyok a New York Timestól, és a filmjeiről szeretném kérdezni. Asszongya, ő nem jár moziba, nem ért az egészhez, nincs mit mondania, sőt, kamerát sem látott már vagy 60 éve. Majdnem beugrottam, de nem. Mondom neki, Jennifer Aniston adta meg a számát, és javasolta őt, mert ő mindent tud. Nem, nem, félreértettem, ő pont az, akinek semmiről sincs fogalma, többek közt arról sem, ki ez az Enicton, Anizton... Viszont telefonszámot, azt ő is tud adni. Mondjuk George Clooney-ét. Aha, remek, Clooney biztos tud mondani valamit a filmekről. Csiiiing. Felveszi. Mondom, Antibaby, New York Times. Mr. Pitt javasolta, hogy... Ki? Mi? Nem, tévedés, ő valóban Clooney, és tényleg világhírű színész, de nem, a filmekről nem tud mit mondani, nem kompetens ugyanis. Dehát, Mr. Clooney, ez egy nagyon komoly lap, magának meg épp most jön ki a legújabb munkája, minden erőmmel azon vagyok, hogy ingyen reklámozhassam önnek, ráadásul az egész eddigi pályafutásáról dicshimnuszt zengenék... persze ha maga nem akarja... Hívjam fel két nap múlva, és majd ad egy telefonszámot? Remek.
Két nap múlva pedig bediktálja Jennifer Aniston elérhetőségét. Kösz.

És ez tényleg így történt, ahogy mondom. Csak a neveket kell kicserélni benne. Egyébként meg nem is igaz, mert minden 15. ember nagyon segítőkész és ráadásul szuper telefonszámokat tud adni. :) Félreértés ne essék, szeretem ezt csinálni, csak kissé nagyon fáradt vagyok.

A ma esti freeblog főoldalra tették ki az általam összeválogatott 7 bejegyzést, és illusztrációként mellékelt 7 kis képet. (Ezzel a válogatással nyertem a Reklámzabálók Éjszakájára a jegyet.) Nem könnyű feladat még egy egész év terméséből sem kiválogatni 7 főoldalra valót, de egyetlen napból még sokkal nehezebb lehet. Le a kalappal az akármikori címlapszerkesztők előtt. Én szerencsére elég gyakran szerepelek kint, és akárki akármilyen összeesküvéselméletet sejt a háttérben, a titok nem más, mint a Főoldalra vele! gomb. Azt kell elhelyezni a sablonban, az olvasóknak pedig saját belátásuk szerint nyomkodni. Akinek nincs, vagy aki nem használja másoknál, az szerintem ne reklamáljon!

1. Friss a filmélménye? Nemrég jött ki a moziból és annyira a film hatása alá került, hogy szeretné megnyerni a "Szia..." ajándékok (törölköző, nyakkendő, bögre, falinaptár, kulcstartó, CD stb.) egyikét? Nem kell mást tennie, csak az alábbi teszt kérdéseit helyesen megválaszolni, majd a mozipénztárnál található urnába névvel, címmel, telefonszámmal ellátva bedobni. A sorsolás eredményéről és a nyeremény átvételéről minden kedves nyertest értesítünk.

A tesztet itt töltheti ki.


2. Hír az esti Híradóban:

"A BBC hollywoodi tudósítója küldte nekünk az alábbi fotót.



A Los Angeles-i lakosságot megosztotta az ötlet, hogy a Szia... c. film promóciója idejére a híres Hollywood feliratot az Antibaby's Twelve Stúdió eltávolíttatta, s helyére legújabb vígjátékukat hirdető feliratot helyeztek. A helyi hatóságok hivatalból feljelentést tettek, s várhatóan 500 000 dollár kártérítést hajtanak majd be a stúdión. A film producere munkatársunk kérdéseire cinikusan válaszolt. Elmondta, reméli, hogy a film már az első héten behozza a gyártás és a promóció, valamint az illegális feliratcsere büntetésének összegét, ezért az esetleges elmarasztaló ítélet miatt nem fáj a feje. Sokkal többet gondolkodik a második rész forgatásának előkészületein."

Most érkezett a hír, hogy a Los Angeles környéki hegyek fölött megjelent egy repülő, amely egy transzparenst húz maga után, szintén a "Szia..." című filmet hirdetve. A szemfülesebb járókelők az égre tekintve nem csak a repülőt és a feliratot vehetik szemügyre, hanem a film történetére utaló smiley-vá váló kondenzcsíkot is.



3. A magyar romantikus vígjáték, a Szia... olyan sikeres hazánkban, hogy az amerikai közönség is felfigyelt rá. Hivatalos forgalmazását ugyan csak karácsony utánra tervezik, az új mozi bevezető kampánya már napokkal ezelőtt elkezdődött. A híres Hollywood felirat lecserélését követően Los Angeles utcáit is ellepték a filmet reklámozó neonfeliratok. Íme néhány közülük. A film forgalmazója egyelőre a magyar címet szeretné használni, bár a filmplakátokon szerepelni fog az angol megfelelője is.



Coloradoban pedig a helyi igényekhez igazítva ilyen plakátokkal próbálják felkelteni a nézők figyelmét:

December 1. az AIDS elleni küzdelem világnapja.
Megvártam ezt a napot azzal a pár dologgal, amit már egy ideje szeretnék megosztani, mert zavar. Sajnos még 2007-ben is azt tapasztalom, hogy az általános vélekedés szerint az AIDS a melegek betegsége, s ők is csapongó szexuális életüknek köszönhetik, magukra vessenek. A heteroszexuális emberek sokszor úgy érzik, ők eleve nem érintettek, hiszen csak ellenkező neműekkel szexelnek. Ráadásul úgy néz ki, mintha a homoszexuálisokról alkotott negatív véleményekben szégyen, a heterok körében viszont menő lenne a gyakori partnercsere. Talán valamikor a homoszexuálisok véradási tilalmáról folytatott eszmecsere közben merült fel, hogy a melegeknek éves szinten milyen sok szexpartnerük van, míg a heterok monogám természetűek. Vicces, hogy ezt bárki is elhiszi, legalábbis nagy általánosságban, miközben lépten-nyomon belefutunk olyan hetero nőkbe és férfiakba, akik hetente, kéthetente (vagy akár naponta) mással fekszenek le, s sokszor még az illető nevét sem tudják. Csak az én szűk, és kimondottan nem "züllött" életet élő baráti körömben többeknek volt legalább rövid ideig ilyen szakasz az életükben, mint ahányuknak nem. Ne játsszuk már meg magunkat!
Ami engem leginkább zavar, hogy az óvszer a többségnek legfeljebb fogamzásgátlási céllal jut eszébe. Ha a nő tablettát szed, vagy ha a férfi bizonygatja, hogy képes bánni a testével és a gyermekáldás ellen elég lesz a megszakításos módszer, már eszükbe sem jut a gumi. Persze mindenki úgy játszik az életével, ahogy akar, de amikor ilyen kapcsolat jön létre, nem csak mi kerülhetünk veszélybe, hanem veszélyeztethetjük akár mi is a partnerünket.
Sajnos azt látom, hogy aki odafigyel, arra úgy néznek, mint egy őrültre. Saját magam is tapasztaltam ilyet. Jön a srác, bele az életünkbe, meséli, hány nője volt, csak az elmúlt hónapokban, meg úgy összességében... aztán fintorog az óvszerre. Még nekünk okoz rossz érzést, amikor belemondja a szemünkbe, mások nem kértek ilyen macerás dolgot tőle. Meg hogy úgy nagyobb az élvezet (tehát aki odafigyel a gumihasználatra, azzal eleve nem olyan jó). Szerencsére nem mindenki gondolkodik így, de túl sokan. Arról nem is beszélve, hogy az a nő, aki manapság nem szeretne tablettát szedni... de ez már egy másik téma.
Antibébisen: A HIV-fertőzés elkerülésének nem tuti, de elég biztos módszere, ha csak szűz fiúcskákkal szeretkezel. :) Minden más esetben... szeresd az életed, vigyázz magadra, használj óvszert! :)
Összegyűjtöttem pár ötletes óvszer- illetve AIDS-ellenes reklámot, végre van aktualitása linkelni őket:
Durex,
bordázott LifeStyles,
a híres liftes Durex,
Durex Easy-On és még egy Easy-On,
Love Life,
az MTV szerint, 
fejvesztve,
egy általános,
és az egyik legütősebb reklámfilm.

Ismét az olvasók segítségét szeretném kérni egy cikkemhez. Olyanokat keresnék, akiknek van külföldi, vagy minimum 20-25 éve ott élő ismerőse; gyorsan elérhető, egyszerű, rövid kérdésre válaszoló típusú. Előre is köszönöm, akár kommentben, akár e-mailben jelentkeztek.