Ha valamit irigylek a szocializmusban élőktől, az az, hogy nem tudták, mennyi a fizetésük, prémiumuk, jutalmuk bruttója.

Holnap Ne Vásárolj Semmit Nap lesz! Ne mondd, hogy még nem hallottad a nevét se, tavaly is írtam róla, te meg biztos elolvastad és azóta is mantrázod. :)
"Kitolás" ez most velem, hogy veszek így Drisnek ajándékot!? (Pókerarccal.) Bár való igaz, hogy hajtogathatnék neki virágot szívószálból, de az az érzésem, egy meleg ruhadarabnak több hasznát venné.

A jó pasi, aki nem jó ember. Pedig a szépség belülről fakad, mondják, s ez nem egyszerű közhely, egyetértek vele. Mégis, időnként megszédít a puszta külsőség. Talán azért, mert remek színészi tehetséggel párosul, s elhiteti, van ott valami kikaparnivaló a felszín alatt. Aztán csak a körmöm lesz mocskos, de nagyon. Kicsit visszasírom azt az időszakát az életemnek, amikor nem motivált a külső a párválasztásban, vagy legalábbis nem a jóképűség, nem a szép szempár... Milyen fura, hogy tinédzserként nem érdekelt, ki hogy néz ki, most meg bedőlök. Ez a változás fejlődés is lehetne, mert a külcsín és a belbecs együttes érvényesülése mégiscsak több a puszta belső értékeknél. De sajnos azt tapasztalom, alig látni jó pasit, aki jó ember is. (Na jó, Brad Pitt messziről jött ember, azt mond, amit akar. ;-) Még hiú embernek sem alkalmas, aki csak a külsejére az. Hódítani egy mosollyal, egy formás popsival, egy jól belőtt ruhatárral, aztán a sekélyesben evickélni, ügyeskedve, észre ne vegyék, hogy bizony nincs ott annyi tartalom. Villogni a lexikális tudással, lobogtatni a világirodalom nagyjainak köteteit, aztán egy mondatban tucatnyi helyesírási hibát pakolni. Az ilyen kirakatfiguráknak a szabadságfüggés (oh) álarca mögé rejtőzni kényelmes, mert ha kezdene kiderülni, hogy nincs mit kikaparni, erre hivatkozva sarkon lehet fordulni, s hülyíteni, legyezgettetni hiúságukat valahol máshol.
Természetesen mindez csak fikció, ha bárki magára ismer, az csupán a véletlen műve! De azért magára ismer...! :)

Hadd mutassam be a legújabb EU-szabvány nyomtatványt, amelynek bevezetése éppen időszerű. Ha másért nem, logisztikai szempontból, meg ugye érdemes írásban lefektetni a követeléseket és a cserébe felajánlott szolgáltatásokat.
Kitöltöttem, s ahogy lenni szokott, utána vettem észre, hogy nyomtatott betűkkel kellett volna. Ezúton is elnézést kérek a Mikulás és Társá-tól, s megértem, ha csokimegvonásban részesítenek. Ígérem, jövőre az apró betűt is elolvasom. Apropó, sehol nem láttam feltüntetve, mennyi lesz a Mikulás vizitjének díja. Nyugtát kérek szépen, el szeretném számolni.
Íme az én kérelmem. Remélem, nincs grafológus a láthatáron.
Ha valaki kedvet kapott a töltögetéshez, és e-mailben kéri, megosztom vele az üres nyomtatványt is. (pdf-re számítsatok. Tartozom egy vallomással a végére: mindezt Mike-nál találtam.)

Elkészült, és már első blikkre tetszik. Úgy értem, jól kinéz. A CotCot az [origo] női magazinja, s bár még nem sok cikk szerepel rajta, úgy tűnik, a szokásos nőinek titulált témák mellett érdekesebb írások is lesznek. Anélkül én nem látogatnék egy ilyen oldalt, mert nem értek egyet azzal, hogy egy női magazin legyen picsáskodó, és csak az, s azzal sem, hogy a témáknak a sminkelés, öltözködés, fiúzás körül kell forognia. Kicsit égnek áll a hajam az ilyen "cosmo-s" szavazásoktól, mint "frufru vagy homlok?". Itt egyelőre túllendülök rajta, mert van, ami ellensúlyozza. A CotCot-on első ránézésre képviselteti magát ez is, az is, s kíváncsian várom, hova nő (nagyra?).
Meg ugye ott vagyok én, azaz mi, bloggerek. :) (Jelen pillanatban főoldalon, de holnap talán már máshol bukkanunk fel. Egyelőre két posztomat emelték át, a Reklámzabálósat és a Szolidaritás Éjszakájáról szólót. Apróbb hiányosságok még vannak, pl. lemaradtak a linkek, de az oldal napról napra fejlődik.)

A télikabát-vásárlással annyi a gond, hogy hiába próbálod fel az üzletben, ősszel, nem tudhatod, elég meleg lesz-e majd a mínusz fokokban kint az utcán. Dris erre találta ki a hűtött próbafülkét. Aki már dolgozott pl. gyorsétteremben, és járt a lakás méretű hűtőben, az tudja, akár meg is lehetne valósítani. (A Váci utcai Zarát össze is lehetne tolni a szemközti Burger King-gel. (: ) Vagy a kirakat egy kis részébe beengednék az utca hidegét, s ott lehetne hőpróbának alávetni a kiszemelt darabot. Ha lenne ilyen, akkor tudtam volna előre, hogy idén télen csini lehetek, de izzadni nem fogok.

Nappal, este, éjszaka, hidegben, melegben, egyedül, párban, hármasban, bóklászva, ülve, kézszorongatva, ölbe feküdve, beszélgetve, lelkizve, veszekedve, titkolózva, ígérgetve, fogadkozva, táncolva, rácsodálkozva, kávézva, teázva, marlenkázva, netezve, lépcsőzve, teraszozva, dideregve, csókolózva, elfordulva, merengve, suttogva, szipogva, kacagva, irulva-pirulva, illedelmeskedve, művelődve, dolgozva, szavakat rágva egyaránt.

Nem hiszek benne, hogy az idő minden sebet begyógyít. Nem ezt tapasztalom. A kis karcolásokat, azokat igen. De ami egyszer csontig hatolt...
Van egy bolt, pici kirakattal, afféle műhely. Egy idős bácsi bögréket foltoz... és nem hal éhen. Kiírta a kirakatba: mindenkinek van kedvenc bögréje, ami időnként kicsúszik a kezéből. Megreped vagy széttörik, de nincs szívünk kidobni. Ő összeragasztja, s ismét lehet inni belőle. A repedések viszont örökre megmaradnak, s azok mentén már könnyebb újra eltörni.
Milyen igaz.
Nem jövök rá, csak álmodtam-e vagy tényleg van ilyen üzlet, de a metafóra megmaradt emlékezetemben. Hazafelé megnézem.
Az én sebeim sosem múlnak el. Amikor szereztem őket, megváltozott valami, és már nem lesz úgy, mint azelőtt. Azt viszont kimondhatom: túl vagyok rajta. Érdekes, most hirtelen egyes számmá vált. Mintha csak egy lenne. Lehet, hogy a többi heget már megszoktam. De ettől még mindig ott maradnak.
Jól vagyok. Nagyon jól. Igazán alakulok. Mintha elmúlt volna az a tompa, szorongató érzés a mellkasomban. Közel harminc éve éltem vele, s mostanában önfeledtségemben egyszercsak rájövök, nincs. Megszűnt. Üdvöz' légy, második születésnap!
Jut eszembe, nincsenek véletlenek. Új lehetőségeim kapcsán találkoznom kell egy emberrel, aki sokat segít és mivel ő tesz szívességet, ő diktál. Most éppen azt, hogy végig kell sétálnom vele a Művészetek Palotáján (ha emlékszik még valaki, hogy egy ideje kerülöm azt az intézményt), közben pókerarccal szakmai beszélgetést folytatni. Épp itt az ideje.

Katt, katt, kész. Küldés gomb. Elment. Mostmár lesz, ami lesz. Semmi sem biztos, de az igen, hogy ma este végre nem dolgozom. Hobbiszintű söprés és főzés van tervben.
18:00 Magához szólít a társasházi közös képviselet. Téma még mindig a vízóracsere, kollektív lázadásra buzdítás, me' hogy képzelik má', hogy épp most, amikor eü reform meg Karácsony... Még csak este 6 óra, de a 10 nm-en összetömörült lakóközösség háromnegyede olyan részeg, hogy összeakad a nyelve. Kettőt nem tud: állni és beszélni. Hát még észérveket felfogni. S persze nagyon bátor, képes elmenni a kormánybuktatásig, s az utcára vonulástól sem riad vissza, ha erőszakkal és persze költségekkel lecserélik a vízmérőjét. "Csókolom, tessék elvenni a kezemből a nyilatkozatot, hogy én befizetem, csak még azt tessék elárulni, aláírhatom-e a lakás tulajdonosa helyett én, a lakó és fogyasztó. Tessék mondani gyorsan, mert ezt a tömény savanyú cigi- és piaszagot nem bírom sokáig." A közös képviselő próbálja túlüvölteni a tömeget, s általános tájékoztatás jelleggel felhívni a figyelmet, hogy akinek nem lesz új vízórája, annak nem tudnak mérni, tehát a ház átalányát fizeti a következő években. Na, azt már nem, hogy ő, Kiss Pista, a dolgozó ember, aki vérrel, verejtékkel... hogy ő egész nap feneküket kádban áztatók után tejeljen... Mondjuk ezt is csak harmadik nekifutásra tudja elmondani, én meg egészen könnyen megértem őt, valóban kevesebb vizet használhat, ahogy a szagokat és a ruháit elnézem. Beadom a nyilatkozatot, és fülem, farkam behúzva elballagok. Társasházban élni jó.

A "délelőtti és a délutáni workshop között szeretnék bekapni néhány feladatot" elszólás vitathatatlan jele, hogy szabadságra kellene mennem. Úgy értem, ha lenne még szabadságom.