Na, ez kész! Sok olyan dolog történt már velem, ami enyhén szólva érdekes, de így harmincon felül ( :) ) már nem számít az ember meglepetésekre. :) Állítólag anyum egy régi udvarlója évek óta belém van esve, s mivel nem futunk össze soha sehol, már azon gondolkodik, milyen ürüggyel tudna meglátogatni itthon. Most a bolondját járatják velem? Vagy tényleg igaz lenne? Nagyon hiányzik ez most nekem. Mondjuk anyu állítja, úgyhogy a csengő megszólalásáig szkeptikus vagyok, ha nem baj. Ha csak kitalálta az egészet, akkor még mindig tud meglepetést okozni.

Még a BikeMag-ben is a lányokat nézi. Van egy sejtésem, legszívesebben sört reggelizne cigivel, de inkább úgy csinál, mintha minden reggel meleg zsemle, füstölt sajt és paradicsom kerülne az asztalra. Besüt a nap, rá a paradicsomra, de hűvös a szoba. Agglegénylétnek nyoma sincs. Cipőben és cipőtalpig lógó nadrágban is észreveszi a ragtapaszt a sarkamon. Irigylem mindezekért egy pillanatig, aztán mégsem. Időnként úgy érzem, csak nála van béke számomra, s ettől baromi ideges leszek.

Az idei Szigeten Mika lesz a Scissor Sisters-em. Lehet, hogy egynyáriság, de néha az is kell.

Elővesz, tol, pumpál, teker, nyal, teker, lezár, ágyba zuhan.

Csendes kert, szél és nyugalom. Agyalás a jövőn, ötletelés, önbizalomnövelés és paravizsgálat, kapcsolati háló feltérképezése. Ellazulós brainstorming azokkal, akikkel igazán megy.

Eszembe jutott egy eset, amit egy férfi mesélt nekem, még tinédzserkoromban. Fontos időszakom volt az, érdekes módon akkor talált meg minden felnőtt dolog, igazi léleknyomorúságok és nehéz élethelyzetek. A férfi elmesélte, alkoholista volt és az éjszakai élet közismert arca, de amikor megtért, felhagyott minden ilyesmivel. Egyszer, évekkel később összefutott az utcán egy régi haverjával, akivel korábban együtt iszogattak és búfelejtettek. A "haver" invitálta, igyanak meg egy-két pohárral a közeli kocsmában. Ismerősöm elmondta neki, hogy már új életet kezdett, és bár szívesen beszélget vele máshol, nem tart vele inni. Ezzel elváltak útjaik. Másnap reggel kiderült, az illető öngyilkos lett az éjjel. Az ismerősöm magát hibáztatta, s mivel középiskolai tanár, tanmeseként elmondta minden osztályában. Hozzátette, sosem bocsátja meg magának, hogy nem adta fel pár órára a saját elveit.
Most hogy jött elő ez a sztori, nem tudom. A számos tanulságot levontam már akkoriban, s végül arra jutottam, mindenkinek mást mondhat. S most, másfél évtizeddel később üldögélek, s az jut eszembe, megtörténhet mindez fordítva is. Ha nem ilyen tragikus a vége, talán észre sem veszi senki. De egészen biztosan nem válik belőle szájról-szájra történet.

Elnézést kérek a szomszédoktól. Hat éve lakom itt szépen, csendben, békében, de most bocsika, üvöltetni fogom a zenét, valami keményet, ugrálni fogok, zokogni, teli torokból üvölteni, még lehet, hogy egy üveget is nekivágok a falnak. Szívesen használnék most csillagozott igéket, de jól nevelt kislány vagyok, úgyhogy elszámolok 4615-ig, és keresek szinonimákat.
Aztán, ha az összes mindent összetörtem, elmegyek oda, ahova sose, és ott folytatom ugyanezt.

Kár, hogy a civilizációs társadalom létrehozta a jóízlést, no meg annak a fránya határát. Különben elmesélhetném, mik játszottak közre abban, hogy nem sikerült eljutnom reggel a vérvételre, vizeletmintás üveggel a kezemben. Pontosabban kifertőtlenített üvegbe helyezett vizeletmintás üveggel. Komolyan mondom, ha egyszer valaki elhelyezne néhány rejtett kamerát az otthonomban, nézettségi rekordokat döntene a bénázásaim publikálásával. Persze perelném. Fogalmam sincs, miért kell a legalapvetőbb dolgokat ennyire körülményesen csinálnom, és végül rendszeresen röhejessé válnom, ha nem más, hát magam előtt. Eddig azt hittem azért, hogy jó kis postokat írhassak belőle. De ez a ma reggeli produkcióm még arra sem jó.

Egy várandós nő a Gladiátor című film megnézése után elhatározta, fiának a Radiátor keresztnevet adja, mert szerinte az nagyon férfias hangzású.
Erre meg azt hittem először, hogy Árpád-sávos Ronald McDonald.

(A Gustól kapott Erasure song (köszi) már bömböltethető a blográdiómon keresztül.)

S hogy mikbe botlom... Drissel beszaladtunk egy kis utcácska kis boltjába, ahol csak cigit, piát és édességet lehet kapni, de persze élelmiszer boltnak hívják. Ott figyelt egy doboznyi Turbo rágó. Még az eladó is rácsodálkozott, ment a nagy nosztalgiázás. Dris feltankolt belőle, miután kiderült, hogy 10 Ft-ért vesztegetik. Egyszer élünk, csapott a pultra, s vett rögtön nyolcat. A bolttól távolodva azt ecsetelte, milyen jól lehet majd ezzel csajozni. Felvilágosítottam, hogy a hamvas 18 évesek nem nagyon fogják értékelni, ezzel max. 25 felettieknél villanthat. Mire ő: "Ó, basszus! Akkor elég lett volna négy is."