Szeretnék találni egy olyan blogstatisztikát, látogatottságmérő izét, amire lehet támaszkodni. Két helyen vagyok regisztrálva jelenleg, mindkettő más eredményt mutat. Nem tudom, miért. Az egyiken kb. a szüneteltetés óta harmadannyi a látogató, mint korábban. A másikon két-háromszorosa, s ezen tegnap rekord is dőlt, szintén érthetetlen okból, mert a csütörtök nem is szokott "erős" nap lenni, ráadásul nem volt semmi különös post, nem jönnek olvasók tömegével semmilyen új linkről...
Kiszólnék a blogból: kedves bloggerek, ki milyen statot használ, s melyikkel elégedett?

A barátok jót akarnak. :) Egyikük, még korábbi rossz álmaimról tudva küldött egy linket, segítség a megfejtésükhöz. Ha az álmomban szereplő "szóra" kattintok, megtudhatom a jelentését. Asszongya:

Álom: Kerékpár
"A változás, a haladás eszköze a lábai között van. Csak a saját képességeire támaszkodhat."
Köszönöm szépen. :)

Az iwiw... az iwiwen nagyon érdekes dolgokra bukkan az ember lánya. Olyanokra, amikre nem akar álmában sem gondolt volna.
Fotó: Exbarát egy közös hölgyismerősünkkel ül az ágyon, felöltözve, a lányon pizsama... és egymást sminkelik... Állítólag emósra.

Kellene nekem egy shopping-őrangyal. Aki szépen elkapja a tekintetemet a felsőrészekről, mert valamiért mindig azt veszek, akármiért is indulok. Aztán ráirányítja a nadrágokra. S akaraterőt pumpál belém, amikor felpróbálom azt a kis cukit, s tökéletesen áll, mégis vissza kell akasztanom a helyére. Jó, jó, utóbbit ma egyes egyedül megtettem. Fájó szívvel és nagyon gyorsan hagytam ott egy fekete alapon piros-fehér pöttyös, buggyos ujjú felsőt. Majd ugyanazzal a lendülettel bevágódtam egy fehérneműboltba, s vásároltam tényleg szükségeset. Pontosabban -eket.
1-1 db natúr anyagú, színű, kényelmes, rugalmas topot, hozzá való alsóval, alváshoz. No csipke, no fodor, no hímzés. Természetes, testhezálló és teljesen átlátszó. Mondjuk oly' mindegy, hiszen éjszaka alszom, amikor sötét van, a programban résztvevőknek pedig csukva a szemük.

Erőszak-Zsanett ügyben végeláthatatlan linksor a neten. Én meg egyetlen dolgon gondolkodom. Nem tudom, mi lenne jobb. Ha kiderülne, a meggyanúsított rendőrök feddhetetlenek, valóban szolgálnak és védenek minket, s kálváriájuk csak egy feltűnési viszketegségben szenvedő nő magánszáma, s ezzel a jövőben minden szexuális erőszak áldozatául esett nő esetét kétkedve fogadná a nép? Vagy az, a lány őszinte és felettébb bátor, s ereje van 5 rendőrrel szemben bizonyítani igazát, s ezzel a rendőrség iránti, már jócskán megkopott bizalmunk végképp lenullázódna? Hogy lehet ezt még, ha nem is tündérmesévé, de úgy átforgatni, hogy legalább ne egy erkölcsileg züllött országban érezzük magunkat a végén?

Mi leszel, ha nagy leszel?
Kit szeretsz jobban, anyut vagy aput?
Milyen lett a bizonyítványod?
Na és mikor mész férjhez, nagylány?

I'm sure this is the beggining of a beautiful friendship.
Hízelgő, lelkesítő, megnyugtató, zavarba ejtő. Laza, szabadszájú, provokatív, őszinte.
"Érzem, hogy nekünk dolgunk van egymással."- mondta. (Milyen máshogy hangzott volna ez a nekem címzett coming out előtt...) Én is úgy érzem.
Egy kellemes, hosszú beszélgetés lett belőle, mexikói tállal, tortillával, s a "végre valaki megért" felszabadító érzésével.

Ébreszt a Siemens. Felülök a Beddingén, mindig jobb lábbal kelek. Egyenesen bele a Schollba. Kicsoszogok a konyhába, vizet, Segafredot töltök az Ufesába. Nincs tiszta csésze, könyékig kotorászom az Indesit mélyén, mire kihalászok egyet. Elmosom Viledával meg egy csepp Purral. Mire a Segafredo lefő, már gyomromban a 7days. Csokis, vaníliás töltelékkel. Bekapcsolom az LG-t, hogy zörögjön valami, úgy könnyebb észheztérni kora reggel. Igyekszem nem figyelni a műsorra, mindig olyan van benne, ami felbosszant, mindig. A fürdőszobában már vár az Aquafresh, rányomom a Colgatet, aztán sika. Egy cseppnyi Avon az arcra, Nivea a hónaljra, megint csak Avon lágyan permetezve a dekoltázsra. Triumphot bekapcsolom, hozzá szintén Triumphot választok, a lábamra Women'secret, majd belebújok a Mangoba. Felülre egy kényelmes Zara, derekam köré H&M. Késésben vagyok, gyorsan dobálom a Parisba a Nokiát, Zewát, Orbitot. Utolsó simítás Babylissel a tükör előtt, aztán rohanva húzom fel az Adio-t (Salvequick a sarkamra), fülembe dugom a Sonyt, Elzett, és go!

Tegnap egyetlen pillanat alatt tört rám hasonló rosszullét, mint egy héttel ezelőtt. Miközben lelkileg teljesen jól vagyok, vidám, kipihent, kiegyensúlyozott és mostanában szívesen nézek tükörbe is, mégis rámtör valami gyengeség. Tegnap még a randimat is lemondtam miatta. Mindössze 5 percig tartott a dolog, aztán csak gondolkodtam és gondolkodtam, mi lehet a baj. Talán a nagy meleg, hiszen hőségriadó volt. Az alacsony vérnyomásom is lehet, bár az talán nem okozna ilyen tüneteket. Ahogy szép sorban összeszedtem, mit érzek, eszembe jutott, kitől szoktam ilyeneket hallani. Utána olvastam a neten is, s megijedtem.
Az első reakcióm rögtön az volt, hogy nem szabad gyengének lennem, nem szabad mindezt arra használnom, hogy magamra vonjam azok figyelmét, akikét igényelném. A lehető leggyorsabban ki kell derülnie, jók-e a sejtéseim, s ha igen, meggyógyulni, amilyen hamar csak lehet. Ez nem az, amivel együtt szeretnék élni. Szerencsére a baráti körömben van, aki már átesett ezen, s így sok felesleges kört megspórolhatok.

Egy kislány környezetismeret tankönyvéből (Snő, köszi):



Érdekes a családábrázolás is, jó sztereotip. Egy oldalra csoportosítva az egyneműek, szembeállítva egymással. Nevelés az alapokra, fogékony korban. :)