Szabi után munkába menni egyedül a VegaFood miatt jó. Új favoritom a kukoricalevesük, pedig nem is vagyok leveses.

Majd lesz blog is, csak most még délig meg kell tanulnom angolul. Aztán megünnepelni a sikertelenségét. Beteg is vagyok, száj- és körömfájásom van, napok óta veszettül fáj a szám, és hiába mennék el orvoshoz (fog~?), el nem tudom magyarázni neki, hol és mit érzek pontosan. Dris szerint csak túl sok Woody Allent néztem.

Na, tényleg lesz blog, majd úgy estefelé vagy szombaton.

Asszongya az olimpikon a tévében, hogy Joshi Bharat valószínűleg nem vegetáriánus, mert jófej, nagy dumás, szimpatikus ember, és az ilyenek általában szeretik a hasukat.
Jaj, micsoda sztereotípia-sorozat!

Amíg nem születik saját post, felhívnám a figyelmet erre! Az ilyesmit a 9. pont értelmében öröm terjeszteni.

Apropó: A bal oldali oszlopban, az Antibaby ajánlja "rovatban" frissítgetek, oda kerül minden olyasmi, ami ezért vagy azért tetszik nekem a net világából, és szeretném, ha más is látná. Szintén oda kerülnek a régebben Design címszó alatt szerepelt szépségek. Nézegeti néha valaki?

Dris nagymamája szerint az otthon nem otthon függöny nélkül. Szerintem meg sütés illata nélkül.
Felavatódott az új szerzemény, és most illatozik a lakás, ráadásul elsőre sem rontottam el, megnyaltuk a tíz ujjunkat utána.
Drisnek amúgy is szeretek kaját kreálni, jó közönség hozzá. Értékeli, és ez szárnyakat ad.
Fülig ér a szánk, boldogságos szombat este. Új sütő, szeretünk!

Még ha máshogy is értékelem, mint ahogy mondtad, jó volt megtudni, hogy nem hiába szúrkáltam a woodoo-bábut. (haha) Kárörvendésem viszont csak a metróig tartott ki, miután elváltunk. Nem vagyok olyan szemét ugyanis, mint amilyennek próbálom tettetni magam. Márcsak azért sem, mert az én bajomon az semmit sem enyhítene.
Félreérted a helyzetet, legalábbis a nálam levő infók nagy részét nem ismered, de így is van rendjén.
Mindenesetre köszönöm.

Remélem, jól látom, amit látok. Anyukám felvidult, új lakhelyéhez új dolgokat vásárolt, új életet kezdett, még a nevét is megújította. Lelkes, tervezős, vidám, bár fáradt, és a boldogságának akkor is nagyon örülök, ha a költözése alatt sokszor kiborított mindannyiunkat. Jó lenne, ha sokáig így maradna.

, pihenőst, összebújóst, szerelmetest, szenvedélyest, forró csokisat, hideg limonádésat, biciklist, sütős-főzőst, erkélyen ücsörgőst, táncolóst, éjjel sétálóst, hajnalig beszélgetőst, barátokkal ebédelőst.

A Gorenje-nek nagyon jót tett, hogy megfizették Ora-Ïto-t, és piacra dobták az Ora-Ïto konyhasorozatot, azóta - kis túlzással élve - ránézni sem tudok másra. A future design az átlagember számára is elérhetővé vált, igaz, beáldoztuk érte a Madonna-koncertjegyünk árát, teljes egyetértésben.
Nem sznobéria, csak egy örömforrás. Mindössze annyiról van szó, hogy vagy az "igazit", vagy semmit... bár átmeneti időszakok és megoldások előfordulnak. Meg arról is van szó, hogy aki annyi design-oldalt böngész az interneten, annyi, még koncepció stádiumban levő szépséget lát, mint én, annak megszokta, sőt megszerette a szeme a "jövőt". És ha az elérhető, akkor miért ne? Egyszerűen ez a mániám, az egyik, nem tehetek róla. :) Áldozat vagyok. Boldog áldozat, friss Ora-Ïto-sütő tulajdonos.

, ahogy most. (Ja, hogy szabin vagyok?)
Nyáron parkban ülve, kávéház teraszán wifizve, télen a meleg szobában, háttérben a Radio Caféval vagy egy jó lemezzel. Órákig szörfölni a neten, aztán rálelni valami piszokjóságra, belelkesedni, és átadni másoknak.
Addig aludnék, amíg jól esik, és akkor feküdnék le, amikor jól esik. Eljárnék tanfolyamra, moziba, kiállításra. Részt vennék az életben. Szívnám magamba mindazt, amiből ihlet lesz.
Jaj, de szép is lenne.

Egy pillanatig nem vitatom Will igazát, s köszönöm is neki, hogy megtalálta a videót, amit egy héttel ezelőtt halálra kerestem, aztán feladtam. Tehát nem vitatom az igazát, de bevallom, nekem ez a reklám tetszik, és ez nagy szó, tekintve, hogy az elmúlt sok évben alapjáraton kivert a víz szinte mindentől, ami magyarkodó vagy az akart lenni.



Amikor először láttam, a vége okozott csalódást. Soproni? Jaj. Sokkal jobb minőségű a reklám, mint a termék, amit eladni hivatott. Gondolom, széles réteget igyekezett megcélozni, de igazán köszönöm, hogy nem gulyással, kolbásszal és Rubik kockával jött elő. Így még én is célközönségnek érezhettem magam, egészen addig, amíg meg nem tudtam, mit reklámoz.
Szeretem benne, hogy hangulatos, hogy végre nem a kocsmai hímsovén poénkodás szintjét hozza, és hogy a srác (lehet, hogy az én műveletlenségem, de a youtube-ról tudtam meg a nevét: Száraz Dénes) akkora szenvedéllyel beszél. Bírom a száját, ahogy pattognak ki rajta a szavak, és a szemét, ahogy átéli mondandóját.
Igaz, igaz, országunk ettől nem lesz különb, mint amilyen, de egy-egy 45 másodpercre felvillan az illúziója.