Azt az erős fájdalmat, ami néhány hete rám tört, szerencsére nem éreztem azóta, de akkor megígértem magamnak, hogy kivizsgáltatom, mi okozza a haspuffadást és mitől görcsöltem annyira.
A kutakodás két szálon fut. Az egyiket a háziorvosom tartja a kezében. Vért vetetett tőlem, és beutalt hasi ultrahangra. Az előbbi hamar megtörtént, pár nap múlva már be is olvasta telefonba az eredményt: tökéletes vérképem van. A hasi ultrahangra meg október közepére kaptam időpontot, erről már a blogban is írtam.
A másik szál a nőgyógyászati. Július közepén történt, ami történt, azóta pedig még mindig nem jött meg a menzeszem (ma már 72. napja). Állítólag 4-6 hét a normális idő, hogy rendeződjön a ciklus. A 9. héten voltam bent az ügyeleten, megállapították, hogy semmi bajom, ami meg a vérzést illeti, várjak. Mondjuk mást nem is tudtam volna tenni, mint várni. Azért a 10. héten már kicsit furának éreztem, hogy semmi változás, úgyhogy felhívtam a dokimat, aki azt mondta, ha még következő hétre sem jön meg a vérzés, telefonáljak. Nem jött meg. Telefonáltam. Asszongya, külföldön van épp, a hét vége felé hívjam újra. Kafa.
Nem vagyok egy hipochonder típus, de kezdett aggasztani a dolog, úgyhogy kutakodni kezdtem a neten. Sajnos nem sok használható információra bukkantam, de a rémtörténeteket "szerencsére" mindig kiadja a Google. Mire elolvastam azt a pár cikket, amit felleltem, már benne volt a bogár a fülemben, hogy igazából befelé (vagy felfelé?) vérzek, és ebből meddőség is lehet, vagy akár kivehetik a méhem. Mivel orvosi útmutatást eddig nem sokat kaptam, elkezdtem parázni, hogy talán tényleg ilyen szörnyűségekről van szó. A parából meg jól felszívtam magam, és nekiálltam telefonálni. Elsőként az ultrahangra, mert ha már a nőgyógyász nem tud fogadni egy-két napon belül, legalább a hasamat nézzék meg! Nagy nehezen (némi jajveszékelést kellett hozzá előadnom) kiderült, hogy van ám fizetős rendelés is, és oda akár már másnap reggelre kapnék időpontot. Hurrá! Nem tudom, korábban miért nem mondták, de most lecsaptam rá. Nem szórom most a pénzt akármire, de pár ezrest megér, hogy ne izguljak végig még 3 hetet a semmiért.
Ma reggel éhgyomorra, de 8 dl vízzel a hólyagomban kellett megjelennem az UH-n. Ugye fizetős rendelésről van szó, ráadásul időpontra hívtak, de persze már reggel 9-kor fél órás csúszásban voltak. Telített hólyaggal azért az nem mindegy. Még szerencse, hogy a Fehérvári úti Egészségközpont szép, felújított, besüt a nap az ablakain, tehát egy leányálom ott ücsörögni.
Bejutottam. Egy ritka kedves doktornő fogadott. Hiába csak hasi UH volt a beutalómon, kifakadtam neki, mennyire nem értem, mi zajlik belül, úgyhogy nagyon alaposan megvizsgált. Nem csak a hasamat és a két oldalamat (asszem, máj, vese, epe...), de még a méhemet is alaposan megultrahangozta. Ritkán tapasztalom, hogy ilyen lelkiismeretesen foglalkozik velem egy orvos.
És hogy mi az eredmény? Egy rakás papírt kaptam arról, hogy minden rendben van, semmit nem találtak. Sem a méhemben, sem a hasamban nem látható rendellenesség. Ennek örülök, de akkor mi a bajom?

"Érdeklődési kör: Sport, filmek, könnyek"

Szuper! Akkor ennél a cégnél úgy fogod érezni, hogy a munkád egyben a hobbid is.

"Érdeklődési kör: Sport, filmek, könnyek"

Szuper! Akkor ennél a cégnél úgy fogod érezni, hogy a munkád egyben a hobbid is.

"Érdeklődési kör: Sport, filmek, könnyek"

Szuper! Akkor ennél a cégnél úgy fogod érezni, hogy a munkád egyben a hobbid is.

"Érdeklődési kör: Sport, filmek, könnyek"

Szuper! Akkor ennél a cégnél úgy fogod érezni, hogy a munkád egyben a hobbid is.

"Érdeklődési kör: Sport, filmek, könnyek"

Szuper! Akkor ennél a cégnél úgy fogod érezni, hogy a munkád egyben a hobbid is.

A szüleim 7 éves koromban elváltak. Apám kicsivel később újra megnősült, és vidékre költözött, egy tanyára. A második feleségének volt már két fia, egyikük egy kicsivel idősebb, másikuk egy kicsivel fiatalabb volt nálam. Később ettől az új családjától is elvált, de amíg velük élt, azokban az években előfordult, hogy náluk töltöttünk az öcsémmel mi is egy jó pár napot. Az egyik nyári szünetben egy hónapnál is hosszabb ideig voltunk náluk, sok emlékem származik onnan, még a vegetáriánus énem felismerését is ide vezetem vissza.
A legelső, ami viszont azokból az időkből eszembe jut, az az, hogy mindig együtt néztük a Forma-1-et. Együtt: az öcsém, az apám, az apám két nevelt fia és én. Befőttesüvegben összegyűjtött 10 és 20 filléreseinkkel fogadtunk egymással, ki nyeri az aktuális futamot. Valaki Nelson Piquet-s volt a társaságban, de már nem emlékszem, hogy ki. A többiek mind Ayrton Sennának szurkoltak. Én is.
Emlékszem, egy ilyen tanyán töltött nyáron halt meg Kesjár Csaba is. Bezárkóztam a frissen épített angol wc-be (mármint a helyiségbe), és ott pityeregtem, titokban. Vezetni ugyan nem sokszor láttam őt, de olyan helyes fiú volt... Én meg 11 éves, hát így ment ez akkoriban.
Ennyit a személyes emlékeimről.

Forrás: Swotti

Most, pár napja megnéztem a Senna című dokumentumfilmet. Rendkívül izgalmas, feszülten figyeltem minden részletére. Érdekes, mert rengeteg információt tudunk meg a versenyek hátteréről, a kulisszák mögött zajló harcokról, és beavatódunk abba, hogy Senna szimpatikus értékrendje ellenére mennyire ki volt szolgáltatva mások érdekeinek és a sportpolitikának.

(Vigyázat, spoiler!) Számomra azt volt a legmegdöbbentőbb  látni, ahogy évről évre tűnt el a szeméből a fény. Egy mosolygós, viccelődő fiatal srácból pár év alatt megtört férfi lett. Kitartóan és szenvedélyesen haladt előre, a célja felé, de az utolsó évek felvételein már látszik, hogy rendkívül feszült és nem érzi jól magát abban, amibe csöppent. Szomorú tény, hogy nem elég, ha valaki ennyire nagyon tehetséges, a körülmények és a rosszindulat attól még simán megfoszthatják a lehetőségeitől. Szerintem már önmagában ez is drámai, ezért ha Senna nem hal meg, akkor is érdemes lett volna ezt a filmet összerakni. (Spoiler vége!)

Mi lett volna, ha egy kicsit szerencsésebb 1994. május 1-jén az imolai futamon, és a balesetben csak megsérül, de nem veszti életét? El lehet rajta gondolkodni. Még nagyobbá vált volna, vagy a lelki terhek pár éven belül felőrlik? Lett volna-e Michael Schumacher hétszeres világbajnok, vagy folyamatosan Senna "fenekében" várna a lehetőségre, hogy megelőzhesse? Lettek volna borzasztó izgalmas Senna-Schumacher párbajok, vagy pár év múlva visszavonult volna? Egy biztos: ha nem hal meg, nem kezdik meg a Forma-1-ben azt a nagyszabású biztonsági fejlesztést, amelynek köszönhetően azóta (17 éve) egyetlen pilóta sem vesztette életét F1-futamon.

A Senna című dokumentumfilm nagyon érdekes. Ajánlom mindenkinek, aki valaha nézte vagy manapság is nézi a versenyeket. Viszont úgy érzem, Senna túl jó, mindenki más meg túl rossz ember benne, ezért kicsit hihetetlennek tűnik, hogy tényleg minden így történt. Vajon, ha nagy riválisa, Alain Prost hal meg hasonló körülmények közt, most milyen filmet láthatnánk?
(9/10, mert ugyan a téma fontos filmje, de azért egészséges szkepticizmussal kezelendő.)

A szüleim 7 éves koromban elváltak. Apám kicsivel később újra megnősült, és vidékre költözött, egy tanyára. A második feleségének volt már két fia, egyikük egy kicsivel idősebb, másikuk egy kicsivel fiatalabb volt nálam. Később ettől az új családjától is elvált, de amíg velük élt, azokban az években előfordult, hogy náluk töltöttünk az öcsémmel mi is egy jó pár napot. Az egyik nyári szünetben egy hónapnál is hosszabb ideig voltunk náluk, sok emlékem származik onnan, még a vegetáriánus énem felismerését is ide vezetem vissza.
A legelső, ami viszont azokból az időkből eszembe jut, az az, hogy mindig együtt néztük a Forma-1-et. Együtt: az öcsém, az apám, az apám két nevelt fia és én. Befőttesüvegben összegyűjtött 10 és 20 filléreseinkkel fogadtunk egymással, ki nyeri az aktuális futamot. Valaki Nelson Piquet-s volt a társaságban, de már nem emlékszem, hogy ki. A többiek mind Ayrton Sennának szurkoltak. Én is.
Emlékszem, egy ilyen tanyán töltött nyáron halt meg Kesjár Csaba is. Bezárkóztam a frissen épített angol wc-be (mármint a helyiségbe), és ott pityeregtem, titokban. Vezetni ugyan nem sokszor láttam őt, de olyan helyes fiú volt... Én meg 11 éves, hát így ment ez akkoriban.
Ennyit a személyes emlékeimről.

Forrás: Swotti

Most, pár napja megnéztem a Senna című dokumentumfilmet. Rendkívül izgalmas, feszülten figyeltem minden részletére. Érdekes, mert rengeteg információt tudunk meg a versenyek hátteréről, a kulisszák mögött zajló harcokról, és beavatódunk abba, hogy Senna szimpatikus értékrendje ellenére mennyire ki volt szolgáltatva mások érdekeinek és a sportpolitikának.

(Vigyázat, spoiler!) Számomra azt volt a legmegdöbbentőbb  látni, ahogy évről évre tűnt el a szeméből a fény. Egy mosolygós, viccelődő fiatal srácból pár év alatt megtört férfi lett. Kitartóan és szenvedélyesen haladt előre, a célja felé, de az utolsó évek felvételein már látszik, hogy rendkívül feszült és nem érzi jól magát abban, amibe csöppent. Szomorú tény, hogy nem elég, ha valaki ennyire nagyon tehetséges, a körülmények és a rosszindulat attól még simán megfoszthatják a lehetőségeitől. Szerintem már önmagában ez is drámai, ezért ha Senna nem hal meg, akkor is érdemes lett volna ezt a filmet összerakni. (Spoiler vége!)

Mi lett volna, ha egy kicsit szerencsésebb 1994. május 1-jén az imolai futamon, és a balesetben csak megsérül, de nem veszti életét? El lehet rajta gondolkodni. Még nagyobbá vált volna, vagy a lelki terhek pár éven belül felőrlik? Lett volna-e Michael Schumacher hétszeres világbajnok, vagy folyamatosan Senna "fenekében" várna a lehetőségre, hogy megelőzhesse? Lettek volna borzasztó izgalmas Senna-Schumacher párbajok, vagy pár év múlva visszavonult volna? Egy biztos: ha nem hal meg, nem kezdik meg a Forma-1-ben azt a nagyszabású biztonsági fejlesztést, amelynek köszönhetően azóta (17 éve) egyetlen pilóta sem vesztette életét F1-futamon.

A Senna című dokumentumfilm nagyon érdekes. Ajánlom mindenkinek, aki valaha nézte vagy manapság is nézi a versenyeket. Viszont úgy érzem, Senna túl jó, mindenki más meg túl rossz ember benne, ezért kicsit hihetetlennek tűnik, hogy tényleg minden így történt. Vajon, ha nagy riválisa, Alain Prost hal meg hasonló körülmények közt, most milyen filmet láthatnánk?
(9/10, mert ugyan a téma fontos filmje, de azért egészséges szkepticizmussal kezelendő.)

A szüleim 7 éves koromban elváltak. Apám kicsivel később újra megnősült, és vidékre költözött, egy tanyára. A második feleségének volt már két fia, egyikük egy kicsivel idősebb, másikuk egy kicsivel fiatalabb volt nálam. Később ettől az új családjától is elvált, de amíg velük élt, azokban az években előfordult, hogy náluk töltöttünk az öcsémmel mi is egy jó pár napot. Az egyik nyári szünetben egy hónapnál is hosszabb ideig voltunk náluk, sok emlékem származik onnan, még a vegetáriánus énem felismerését is ide vezetem vissza.
A legelső, ami viszont azokból az időkből eszembe jut, az az, hogy mindig együtt néztük a Forma-1-et. Együtt: az öcsém, az apám, az apám két nevelt fia és én. Befőttesüvegben összegyűjtött 10 és 20 filléreseinkkel fogadtunk egymással, ki nyeri az aktuális futamot. Valaki Nelson Piquet-s volt a társaságban, de már nem emlékszem, hogy ki. A többiek mind Ayrton Sennának szurkoltak. Én is.
Emlékszem, egy ilyen tanyán töltött nyáron halt meg Kesjár Csaba is. Bezárkóztam a frissen épített angol wc-be (mármint a helyiségbe), és ott pityeregtem, titokban. Vezetni ugyan nem sokszor láttam őt, de olyan helyes fiú volt... Én meg 11 éves, hát így ment ez akkoriban.
Ennyit a személyes emlékeimről.

Forrás: Swotti

Most, pár napja megnéztem a Senna című dokumentumfilmet. Rendkívül izgalmas, feszülten figyeltem minden részletére. Érdekes, mert rengeteg információt tudunk meg a versenyek hátteréről, a kulisszák mögött zajló harcokról, és beavatódunk abba, hogy Senna szimpatikus értékrendje ellenére mennyire ki volt szolgáltatva mások érdekeinek és a sportpolitikának.

(Vigyázat, spoiler!) Számomra azt volt a legmegdöbbentőbb  látni, ahogy évről évre tűnt el a szeméből a fény. Egy mosolygós, viccelődő fiatal srácból pár év alatt megtört férfi lett. Kitartóan és szenvedélyesen haladt előre, a célja felé, de az utolsó évek felvételein már látszik, hogy rendkívül feszült és nem érzi jól magát abban, amibe csöppent. Szomorú tény, hogy nem elég, ha valaki ennyire nagyon tehetséges, a körülmények és a rosszindulat attól még simán megfoszthatják a lehetőségeitől. Szerintem már önmagában ez is drámai, ezért ha Senna nem hal meg, akkor is érdemes lett volna ezt a filmet összerakni. (Spoiler vége!)

Mi lett volna, ha egy kicsit szerencsésebb 1994. május 1-jén az imolai futamon, és a balesetben csak megsérül, de nem veszti életét? El lehet rajta gondolkodni. Még nagyobbá vált volna, vagy a lelki terhek pár éven belül felőrlik? Lett volna-e Michael Schumacher hétszeres világbajnok, vagy folyamatosan Senna "fenekében" várna a lehetőségre, hogy megelőzhesse? Lettek volna borzasztó izgalmas Senna-Schumacher párbajok, vagy pár év múlva visszavonult volna? Egy biztos: ha nem hal meg, nem kezdik meg a Forma-1-ben azt a nagyszabású biztonsági fejlesztést, amelynek köszönhetően azóta (17 éve) egyetlen pilóta sem vesztette életét F1-futamon.

A Senna című dokumentumfilm nagyon érdekes. Ajánlom mindenkinek, aki valaha nézte vagy manapság is nézi a versenyeket. Viszont úgy érzem, Senna túl jó, mindenki más meg túl rossz ember benne, ezért kicsit hihetetlennek tűnik, hogy tényleg minden így történt. Vajon, ha nagy riválisa, Alain Prost hal meg hasonló körülmények közt, most milyen filmet láthatnánk?
(9/10, mert ugyan a téma fontos filmje, de azért egészséges szkepticizmussal kezelendő.)

A szüleim 7 éves koromban elváltak. Apám kicsivel később újra megnősült, és vidékre költözött, egy tanyára. A második feleségének volt már két fia, egyikük egy kicsivel idősebb, másikuk egy kicsivel fiatalabb volt nálam. Később ettől az új családjától is elvált, de amíg velük élt, azokban az években előfordult, hogy náluk töltöttünk az öcsémmel mi is egy jó pár napot. Az egyik nyári szünetben egy hónapnál is hosszabb ideig voltunk náluk, sok emlékem származik onnan, még a vegetáriánus énem felismerését is ide vezetem vissza.
A legelső, ami viszont azokból az időkből eszembe jut, az az, hogy mindig együtt néztük a Forma-1-et. Együtt: az öcsém, az apám, az apám két nevelt fia és én. Befőttesüvegben összegyűjtött 10 és 20 filléreseinkkel fogadtunk egymással, ki nyeri az aktuális futamot. Valaki Nelson Piquet-s volt a társaságban, de már nem emlékszem, hogy ki. A többiek mind Ayrton Sennának szurkoltak. Én is.
Emlékszem, egy ilyen tanyán töltött nyáron halt meg Kesjár Csaba is. Bezárkóztam a frissen épített angol wc-be (mármint a helyiségbe), és ott pityeregtem, titokban. Vezetni ugyan nem sokszor láttam őt, de olyan helyes fiú volt... Én meg 11 éves, hát így ment ez akkoriban.
Ennyit a személyes emlékeimről.

Forrás: Swotti

Most, pár napja megnéztem a Senna című dokumentumfilmet. Rendkívül izgalmas, feszülten figyeltem minden részletére. Érdekes, mert rengeteg információt tudunk meg a versenyek hátteréről, a kulisszák mögött zajló harcokról, és beavatódunk abba, hogy Senna szimpatikus értékrendje ellenére mennyire ki volt szolgáltatva mások érdekeinek és a sportpolitikának.

(Vigyázat, spoiler!) Számomra azt volt a legmegdöbbentőbb  látni, ahogy évről évre tűnt el a szeméből a fény. Egy mosolygós, viccelődő fiatal srácból pár év alatt megtört férfi lett. Kitartóan és szenvedélyesen haladt előre, a célja felé, de az utolsó évek felvételein már látszik, hogy rendkívül feszült és nem érzi jól magát abban, amibe csöppent. Szomorú tény, hogy nem elég, ha valaki ennyire nagyon tehetséges, a körülmények és a rosszindulat attól még simán megfoszthatják a lehetőségeitől. Szerintem már önmagában ez is drámai, ezért ha Senna nem hal meg, akkor is érdemes lett volna ezt a filmet összerakni. (Spoiler vége!)

Mi lett volna, ha egy kicsit szerencsésebb 1994. május 1-jén az imolai futamon, és a balesetben csak megsérül, de nem veszti életét? El lehet rajta gondolkodni. Még nagyobbá vált volna, vagy a lelki terhek pár éven belül felőrlik? Lett volna-e Michael Schumacher hétszeres világbajnok, vagy folyamatosan Senna "fenekében" várna a lehetőségre, hogy megelőzhesse? Lettek volna borzasztó izgalmas Senna-Schumacher párbajok, vagy pár év múlva visszavonult volna? Egy biztos: ha nem hal meg, nem kezdik meg a Forma-1-ben azt a nagyszabású biztonsági fejlesztést, amelynek köszönhetően azóta (17 éve) egyetlen pilóta sem vesztette életét F1-futamon.

A Senna című dokumentumfilm nagyon érdekes. Ajánlom mindenkinek, aki valaha nézte vagy manapság is nézi a versenyeket. Viszont úgy érzem, Senna túl jó, mindenki más meg túl rossz ember benne, ezért kicsit hihetetlennek tűnik, hogy tényleg minden így történt. Vajon, ha nagy riválisa, Alain Prost hal meg hasonló körülmények közt, most milyen filmet láthatnánk?
(9/10, mert ugyan a téma fontos filmje, de azért egészséges szkepticizmussal kezelendő.)