A tavaly nyáron felújított konyhám még mindig nincs befejezve. Nagyon nyomasztó dolog, de az egyik szekrénynek annyira hülye helyre kell kerülnie, hogy csak nagyon nehezen boldogulunk vele. Mármint Dris meg én, de inkább Dris. Ma az öcsikém is keresztülutazott a városon, hogy segítsen, de mire minden akadály elgördült a munka elől, már mennie kellett a haverokkal a szombat esti hepajba. Már lassan csendháborításnak számít, de Dris még mindig csavarhúzózza a flexet, amivel majd elfűrészeli a csavart, ami nem jön ki a falból hagyományos úton. A konyhaszekrény tartalmát csak egy helyre tudtuk kipakolni, a monitor előtti íróasztal-felületre, így most csak sejtem, mit gépelek, mert a kép nagy részét ecetes, citromleves és olajos üvegek takarják el. (Ma felteszem a naplómat az Internetre, és amilyen ütemben tudom, feltöltöm az eddigi bejegyzésekkel, holnaptól pedig minden nap frissítem. Izgalommal várom, milyen lesz. )