Egy idős házaspár ismerősünknek volt egy gyönyörű vizslája. Mindig csodájára jártunk a kutya szép, izmos, szálkás testének. Aztán a férfi (30 év házasság után) hirtelen meghalt. Néhány héttel a halála után családilag meglátogattuk a feleségét, érdeklődni szerettünk volna, hogy mennek a napjai. Ha már ott voltunk, gondoltuk, megnézzük a kutyát is. Hát, alig ismertünk rá, olyan dagadt volt, mint egy lufi, alig bírta vonszolni magát. Később kiderült, hogy a 30 év házasság alatt mindig a bácsi feladata volt az éppen aktuális kutya etetése, és a néni nem tudta, mit kell csinálni vele. Azt hitte, a kutyát is napi 3-4 alkalommal kell megetetni, s ha az utolsó falatig megette, ami a táljában volt, akkor a néni, jó nagymama módjára, ismét teleszedte neki. Szerencsétlen kutyus néhány hét alatt legalább négyszeresére dagadt, mint amilyen előtte volt.