E-mailt kaptam egy régi chat-partnertől. Érdekes, egyik pillanatról a másikra mennyire megváltozott az egész élete. A srác mindig a munkamániájára panaszkodott, és ha lesz családja, tuti el fogja őket hanyagolni a meló miatt, s már most fél azoktól a következményektől, amikbe még belegondolni is rossz. Meg azt is írta anno, hogy ő nem tud igazán szerelmes lenni, nem az az alkat. Erre most, néhány hónap alatt pálfordulás történt, megismert valakit, akivel odavannak egymásért, már össze is költöztek, és a lány minden üzleti útra vele megy, ahova csak lehetősége van. Sorolta, mi mindent csinálnak együtt, pl. függetlenül attól, hogy ki hányra megy dolgozni, mindketten felkelnek reggel, mert úgy szép a nap, ha közös reggelivel, egy kis beszélgetéssel, öleléssel indul. Ennél a pontnál előtörtek régi emlékeim, Drissel való kapcsolatom hajnalán minden pillanatot kihasználtunk. Akkoriban vidékről jártam Budapestre dolgozni, nagyon korán kellett indulnom, és ő felkelt, hogy teát főzzön nekem. Minden áldott reggel. Most meg... Lábujjhegyen kell közlekednem, amikor készülődök, pedig álmosan nem könnyű koordinálnom a mozgásomat, ő meg arra is felébred, ha levegőt veszek. Tegnap este - közös nyaralásunk tervezgetése közben - megemlítettem neki ezt a levélváltást ex-chat-partnerrel, és a közösen eltöltött reggeleiket. Gondolom, nem nagyon tetszett neki a korai kelés ötlete, de ma, amikor megszólalt az ébresztőm, azért kipattant az ágyból. Csodák csodájára sokkal hamarabb kiment így az én szememből is az álom, klassz volt nevetgélve, felhúzott redőnynél készülődni, az pedig egyenesen megható, hogy megkérdezte, gyümölcslevet kérek, vagy teát.
