Nem titkolom ismerőseim előtt, hogy demonstrálni járok olyan társadalmat érintő ügyekben, amelyeket fontosnak érzek, és határozott véleményem van róluk, ráadásul úgy gondolom, hogy ha lassan is, de lehetőség van némi változtatásra. A kendermagos demonstráció kapcsán mindig megkérdezik, miért nem maradok inkább otthon, hiszen nagyon kockázatos elmenni, tojások meg paradicsomok repkednek, néha sörösüvegek is, s ha a rendőrség nem fékezné meg az ellentüntetőket, valószínűleg szétvernék a fejünket. Én erre mindig azt mondom, hogy nem tartana ott a világ, ahol, ha az emberek mindig a biztonságos kis karosszékükben maradnak, és tátott szájjal várják a dolgok változását. Viccből hozzá szoktam tenni, hogy a szabadságért meghalni nemes. De azért nyilván van egy veszélyhatár, ami engem is visszatartana. Mindenesetre egyelőre dühít, hogy az emberek mennyire közömbösek mások, sőt még a saját problémáik, illetve életük iránt is, mindenki hőzöng, de nem csinál semmit. Annyit igazán megtehetek olyan csoportok érdekében, akik el vannak nyomva, hogy odamegyek a rendezvényre, és jelenlétemmel, esetleg aláírásommal támogatom az ügyüket. Vagy pl. írok róla a blogomban. :)
Ami a drogügyet illeti, én nem dohányzom, nem iszom, kávén kívül semmilyen legális vagy illegális droggal nem élek. Ezért talán kicsit autentikusabbnak hat, ha kiállok a drogfogyasztók mellett, mind a büntethetőségük eltörlése, mind a legalizálás kérdésében. Közben pedig mindenkit arra bíztatok, hogy élete minden pillanatát igyekezzen józanul megélni, mert abban hiszek, hogy ez az igazi csoda, és így vagyunk tiszta, jó emberek. Azonban el kell fogadnom, hogy ezzel nagyon kevesen értenek egyet. A két nézőpont valahol összetalálkozik, ott, hogy én is a drogfogyasztás ellen vagyok, de úgy gondolom, a jelenség létezett, létezik, létezni fog, ezen változtatni nem lehet. Ám a növekedést meg tudjuk fékezni, a fogyasztást ellenőrzés alá tudjuk vonni, az állam bevételt tud belőle szerezni, amit visszaforgathat a gyógyításba és a prevencióba, és az egész problémát elkezdhetjük a helyén kezelni, nem bűncselekményként, hanem társadalmunk problémájaként. Most nem sorolom végig a legalizálás melletti, vagy a büntethetőség elleni érveket, mert olyan hosszú lenne, hogy senki nem olvasná el, csak aki amúgy is tudja.
Nemsokára indulunk, utána mesélek.