Ez a post a pénteken történtekre vonatkozik. Úgy éreztem, jobb, ha csak pár nap késéssel közlöm:

Alapjáraton nem vagyok ideges, mégis sokadszor bőgöm el magam a munkahelyemen, valami apró szarságon, miközben jól esne inkább csendben ülni és ráhagyni mindent a többiekre, hó végén meg felvenni a lét. De nem ilyen vagyok, sajnálom. Két héten belül ez már a második sírós esetem, nem értem, hogy miért történik ez velem. Utoljára depressziós időszakomban, 5 évvel ezelőtt voltam ilyen, de mielőtt teljes mértékben az idegrendszeremre kennénk a dolgot... azért nem annyira egyszerű. Van úgy, hogy az ember pont olyanoktól kap pofont, akiktől legkevésbé várná, és akiknek képtelen visszaütni.